Érdekes történetre bukkantunk és olvasóink segítségét kérjük, hogy többet tudjunk.
Régi napilapok böngészése közben, az Esti Hírlap egyik 1958 márciusi számában találtunk egy cikket, mely szerint: piros színű, rozsdásodó Ikarus 55-ös áll régóta (kb. másfél éve), gazdátlanul a galyatetői Nagyszállótól nem messze, egy „kies kis fenyőliget” közepén. A nemzetközi (nyugati) kiállításokon is bemutatott típus a háború utáni szocialista magyar járműipar luxusmodellje volt akkor, az Ikarus kezdetben kis szériában gyártotta és drágán árulta, így az írást meglepődve olvastuk tovább.
A cikkíró a helyiektől szerzett információkra hivatkozva közli, hogy a busz kirándulókat vitt a Mátrába, de elromlott, a gépkocsivezető pótalkatrészt nem kapott és jobb híján magára hagyta a kocsiját, amiről később mindenki elfeledkezett – valljuk be, az ’50-es évek gyakorlatát ismerve ez nem tűnik hihetőnek. Pláne, hogy került a busz az erdő közepére? A történetnek azonban még nincs vége! A napilapnál nyomozás vette kezdetét, logikus lépéssel elsőként a hazai távolsági autóbuszközlekedésért felelős Mávautnál érdeklődtek, ám itt nem hiányzott a leltárból az Ikarus.
Mint közölték, a vállalat az 55-ös széria prototípusainak üzemi próbájával segítette az Ikarust a felmerülő hibák kijavításában, majd a kocsikat leadták az Autóker roncstelepének. Csakhogy a galyatetői buszról az Autóker nem tudott, a vállalatoknak, vagy magánszemélyeknek (pl. víkendházként) értékesített karosszériák között nem találtak 55-öst, olyat meg pláne nem, ami alatt meghagyták volna a tengelyeket és a kerekeket.
