A háború utáni olasz gazdasági csoda, a „boom economico” egyik jelképe idén 70 éves.
A második világháború után a térdre rogyott, vesztes Olaszországnak óriási szüksége volt egyszerű és olcsó járművekre az élet és a gazdaság beindításához. Előbb jött a Vespa, de az igazi motorizációhoz négy kerék kellett. Nem meglepő módon a Fiat lépett elsőként: Vittorio Valetta, a cég elnöke 1951-ben indította útjára az ambiciózus, „Progetto 100” névre hallgató tervet, amelynek célja „egy mindenki számára elérhető árú, modern, minőségi és funkcionális autó” megtervezése volt.
A nagy feladatot a már sokszor bizonyított Dante Giacosa kapta, aki csapatával 1952 és 1954 között összesen öt, eléggé eltérő prototípust készített. Az egyiket 150 fokos hengerszögű V2-es farmotor vitte félautomata váltóval! A sorozatgyártásban végül teljesen más hajtáslánc jelent meg: frissen tervezett vízhűtéses soros négyhengeres, 633 cm3-vel (21,5 LE) és négyfokozatú, az egyes kivételével szinkronizált váltóval.
A „100” gyári jelölésű erőmű egyébként annyira robusztusnak és időtállónak bizonyult, hogy különböző változatai még sok évig szolgáltak a 850-esben, a 127-esben, Pandában és az Unóban is.
