Amerikai méretek, magas szintű kényelem, kifinomult technika. Egy W116-os Mercedes ma is ugyanúgy elkápráztat, mint megjelenésekor, 1972-ben. Egy szép késői V8-assal cirkáltunk.
A Mercedes-Benz 450 SEL története
1972-ben – az ultraluxus W100-ast leszámítva – a W116 lépett a Mercedes kínálatának csúcsára. A tervezési folyamat, Hans Scherenberg főmérnök vezetésével már 1966-ban elindult, három motort használtak, illetve még két másikat is, de erről majd később. A 2,8-as soros hathengeres volt a belépő, porlasztóval (280 S) 160 LE-vel, Bosch D-Jetronic befecskendezéssel (280 SE) pedig 185-tel.
A V8-asokat csak befecskendezéssel gyártották, a 3,5 l-es 200 (350 SE), a 4,5 l-es (450 SE) 225 LE-s volt. A szintén V8-as csúcsmodell a 6,9 l-es 286 LE-s 450 SEL 6.9 külön szerelősoron készült, limitált sorozatokban. Kizárólag Észak-Amerikának és a japán piacra gyártottak turbódízelt is, ez volt az öthengeres 300 SD (111–121 LE). A hathengeresek négy-, később ötfokozatú kézi váltóval futottak, a V8-asokat alapból három- vagy négysebességes automatákkal szerelték.
Alapjaiban friss futóművet rajzoltak, elől a C111 jelű prototípusból átemelt kettős keresztlengőkarost, hátul ferde lengőkarost használtak, utóbbi kialakítása az 1968-ban bemutatott „Állólámpás” sorozatból (W114/115) származott. A 6.9-es hidropneumatikus felfüggesztéssel készült, ez hasonló a Citroënéhez, de nem annyira összetett szerkezet és jóval kevésbé sérülékeny, a kocsi leállítás után nem süllyed le, sőt gumibakokkal akadályozták meg, hogy ez megtörténhessen.
A magasságszabályozás tartománya így mindössze 5 cm; a valódi szintszabályozós hátsó futómű 1977-ben, éppen a 450 SEL-ben jelent meg, feláras extraként. A W116 volt az első sorozatgyártású személyautó blokkolásgátlóval!
Friedrich Geiger főstiliszta 1933 óta dogozott a Mercedesnél, olyan legendás modelleket rajzolt, mint az 540 K vagy a 300 SL. A W116-os formai alapelemei sok évre meghatározták a Mercedesek megjelenését, a nagy fekvő fényszórók és a bordás hátsó lámpák a szintén általa tervezett R107-esen jelentek meg először.
A karosszéria nagyobb és laposabb lett az elődénél, azaz a W108/109-es sorozaténál, a tervezőgárda sokat foglalkozott a biztonsággal és az aerodinamikával is. Első-hátsó gyűrődő zónát és megerősített, új tetőkeretet is terveztek, a 96 l-es (!) tankot pedig ütközésvédett helyre, a hátsó tengely fölé építették be. Az utastérben minden felületet kárpitoztak, és a négyküllős, párnázott közepű biztonsági kormány is újdonságnak számított.
Kétféle hossz készült, a 2860 mm-es tengelytávú alapmodell és 10 centivel hosszabb L. Hosszú volt az extralista, a tempomattól kezdve, az elektromos ablakokon, az ülésfűtésen és a motoros napfénytetőn át a bőrülésekig és a légkondiig. A W116 minőségben, megbízhatóságban, de főleg biztonságban jóval a konkurencia felett állt, 1974-ben az Év Autójának is megválasztották. Hasonló presztízsmodellt az óta sem választott az európai zsűri.
