1976-ban mutatták be és 28 éven át gyártották, az Esprit a Lotus egyik leghosszabb életű modellje volt.
A látványos középmotoros, üvegszálas karosszériás Lotus Europa 1966-tól 1975-ig készült, de Tony Rudd főmérnök már 1970-ben felhívta főnöke, Colin Chapman figyelmét, hogy fontos lenne elgondolkodni az Európa leváltásáról.
A fejlesztés, M70 gyári kóddal 1971-ben indult, Chapman, a márka alapítója Giorgetto Giugiarót bízta meg a formatervvel. Oliver Winterbottom, a Lotus házi dizájnere is felvázolt néhány elképzelést (ő rajzolta a Lotus Elise-t is 1974-ben), de az olasz inkább egy saját korábbi tanulmányát, a Maserati Boomerangot vette alapul.
A karosszéria a kor divatjába illően széles és lapos lett, bukólámpákkal és kétüléses, középmotoros kialakítással. Az üvegszálas elemek gyártása nem volt gond, a márkának volt benne rutinja bőven. A felépítményt az Europa módosított padlólemezére ültették, a Fiat X1/9-ről jöttek a hátsó lámpák, a Momótól a kormány, a Veglia szállította a műszereket, a Morris Marina adta a kilincseket, a Pontiac Fiero a lámpaemelőket, a Citroën pedig az ötfokozatú kézi váltót.
Chapman, az Esprithez a márka 907-es sorozatszámú, csupa aluszerkezetű 2,0 l-es, 160 LE-s, DOHC-vezérlésű négyhengeresét választotta, a futómű elöl kettős keresztlengőkaros hátul hosszanti lengőkaros lett, négy tárcsafékkel (a hátsókat a féltengelyek belső végére, a differenciálmű mellé szerelték).
