A Fiesta sikerhez vezető útja bonyolult és elég hosszú is volt.

Az 1970-es évek elején tarolt az európai kisautók friss generációja, az Audi 50, a Volkswagen Polo, a Renault 5, a Peugeot 104, az Autobianchi A112 és a Fiat 127, de a Fordnak nem volt hasonlója.

Az amerikai anyavállalat piackutatást rendelt arról, hogyan fogadna a közönség még egy apróságot. Csak a kedvező eredmények után indulhatott a tervezés, Bobcat (Hiúz) fedőnéven. Lee Iacocca, aki akkor a Ford elnöke volt, három tervezőgárdát is megversenyeztetett, ezek mindegyikét magas beosztású mérnökök – Hal Sperlich, Alex Trotman és Don DeLaRossa – felügyelték. A Ford of Britain és a Ford Germany 1967-ben hivatalosan is egyesült, de külön tervezőirodákat működtettek, a britekét Jack Telnac, a németet Uwe Bahnsen vezette.

A harmadik gárda kívülálló, a Ghia stúdió volt ahol a sztárstiliszta Tom Tjaarda dolgozott vezető formatervezőként. Az igazgatótanács a Ghia tervét választotta, de több stíluselem megjelent a végleges változaton a másik két csapattól is. Mindez 1972-ben történt, akkor, amikor Henry Ford II annyira biztos volt a jövevény sikerében, hogy mindenáron Spanyolországban akart motorgyárat építtetni hozzá. Francisco Franco tábornok markánsan protekcionista rezsimjében a Seat komoly előnyöket élvezett, így nem volt könnyű a gyárindítás, de végül felépült az üzem Valencia mellett.