Késői és ritka S 100-ast vezettünk.
Az AZNP, azaz Skoda Művek a szocializmusban is azon kevés autógyártó közé tartozott, akik nem licencterméket, hanem saját fejlesztésű típusokat gyártottak. Az első farmotoros Skoda, az 1000 MB ugyan csak 1964-ben jelent meg, utódjának tervezése már 1965-ben elindult.
A Skoda S 100L története
Pénz persze nem volt rá, így a műszaki alapok csak alig változtak, maradt az 988 cm3-es, 43 LE-s farmotor, a négyfokozatú váltó, az elöl-hátul független felfüggesztés, és az egykörös fékrendszer – elöl is dobfékekkel. Igazából csak a karosszéria lett más, nagyobb és laposabb. Azonban nem sok hiányzott ahhoz, hogy még ez a szerényen módosított modell se jelenhessen meg, 1968-ban ugyanis tűz pusztított a Mlada Boleslav-i üzemben: 50 ezer m2 gyártási terület pusztult el. Ennek ellenére már 1969. augusztus 25-én elindult az új Skoda S 100-as sorozatgyártása.
Három változat jelent meg egyszerre, a 988 köbcentis alap, annak De Luxe kivitele, az S 100L (apró külső és belső eltérésekkel) és az 1107 cm3-es 47 LE-s S 110L (ez csak De Luxe-ként létezett). 1970-ben piacra küldték a 110R-t azaz a kupét, 1,1-es 62 LE-s motorral. Ezt a szögesdróton innen gyakran „szocialista Porschének” is becézték. A négyajtósok utolsó változata, a csúcsmodellnek számító 110 LS 1971-ben érkezett, a kupé motorjával, olajhűtővel, eleinte kettő, majd négy fényszóróval. Versenykivitelek is készültek, a 84 lovas 120 S és a 130 LE-s 130 RS.
Nyolc éves életciklusa alatt csak keveset változott a 100-as, más lett a hátsó hűtőrács, a tanksapka, az orr és az oldalak díszlécei, és az 1000 MB kiálló ajtókilincseit is süllyesztettekre cserélték. De, történt két fontos műszaki újítás is: az egykörös, elöl is dobos fékrendszert nagyon gyorsan kétkörösre váltották, elöl tárcsákkal, 1973-ban pedig generátor váltotta le a dinamót. Sokat exportáltak nyugatra is, még Ausztráliába és Új-Zélandra is jutott.
