A 2140-es az utolsó klasszikus formájú Moszkvics, egy gyárias állapotú kései példányt vezettünk.
A Moszkvics 2140 története
Minden Moszkvics ükapját az 1930-as évek végén találjuk meg Németországban. Opel Kadett K38 néven, amit a szovjetek a háború után jóvátétel gyanánt gyártósorával együtt elvittek Moszkvába. Az üzemet AZLK-nak (Lenin Komszomol Autógyár) nevezték el. Az Opel kópiát Moszkvics 400-420-ként gyártották, az utána következő 402-407-es sorozat már hazai tervezésű volt.
Pártideológia ide vagy oda, a következő, a 408-as sorozat erős „kapitalista befolyással” készült, formáit a Pininfarina rajzolta. Ez a modell hozta el a márka legsikeresebb éveit is, aminek csak a Zsiguli megjelenése vetett véget.
A 408-as modernizált változatára, a 412-esre azért volt szükség, hogy a Moszkvics jobban szerepeljen az exportpiacokon. A 408-as 1,3-asa már nem volt továbbfejleszthető, ezért Igor Ivanovics Okunyev főkonstruktőr és csapata teljesen új, felülvezérelt, csupa-könnyűfém szerkezetű 1,5 l-es motort tervezett. A 75 LE-s szerkezet mindössze 146 kilót nyomott, csak 6-tal többet, mint az 1,3-as.
Új váltót is építettek, szinkronizált egyessel, és 1970-től a fékrendszert is modernizálták, rásegítős és kétkörös lett, elöl tárcsákkal. A felépítményen alig változtattak, így szerencsére nem sokat rontottak az eredeti olasz vonalakon. Ekkor lépett be történetbe a Zsiguli, a Moszkvics pedig egy csapásra a „második szovjet autó” lett. A pénz nagyja Togliattiba ment, a moszkvaiaknak így csak a 412 frissítésére futotta, ez lett a 2140-es.
