Ritka és érdekes leletre bukkantunk: egy harmadik generációs, összkerekes, katonai Volkswagen Transportert vezettünk.
A Volkswagen T3 története
A Transporter első, 1950-ben bevezetett sorozatát ma is körülrajongják, utódja a T2 pedig már jó ideje szintén feljövőben van, de az utolsó farmotoros és boxerekkel is hajtott változatra, a T3-asra egyelőre nem nagyon harapott rá a veteránpiac.
A T3-ast 1979-ben mutatták be, elődjénél szögletesebb, nagyobb és nehezebb karosszériával. Megmaradt a gazdag felépítmény-választék, létezett busz, ablak nélküli furgon, meg szimpla- vagy duplakabinos platós is. És persze ott voltak a speciális kivitelek: a tűzoltó, a mentő, és lakóautók a Westfaliától.
A T3-ast több rendőrség, posta és hadsereg is rendszeresítette. Megjelenésekor nagyot bővült a motorkínálat, az 1,6-os porlasztós és 1,9-es befecskendezős léghűtéses boxerek mellé megérkeztek az 1,9-es és 2,1-es vízhűtésesek (Wasserboxer) is különféle konfigurációban, egészen 112 LE-ig. Ezek állítólag kevésbé voltak tartósak, mint a levegősök. A gázolajosok is újdonságnak számítottak, a soros négyhengeres 1,6-os szívó és turbós változatban is készült, és gyártottak 1,7 l-es dízelt is.
A dél-afrikaiak még az 1,8-as, 2,3-as, 2,5-ös és 2,6-os Audi öthengereseket is belepasszírozták a T3-as farába. Alapból négyfokozatú váltó járt, de ötfokozatút és háromsebességes automatát is lehetett rendelni. Az extralista gazdag volt: szervokormány, klíma, központi zár elektromos tükrök és fordulatszámmérő is szerepelt rajta. Ezeket leginkább az európai luxuskivitelekbe és a Vanagonnak nevezett amerikai változatokba szerelték.
Az összkerék-hajtás egyszerű viszkokuplungos volt: a két tengely közötti fordulatszám-különbség által a kuplungban termelt hő összezárja az első és a hátsó tengelyt. Mindenféle elektronika nélkül működik, de komoly hátránya, hogy viszonylag lassan reagál, és ha nagyon felmelegszik, nehezen old. Már a T2-esben is kísérleteztek vele, de csak a T3-ban jelent meg, elég későn, 1984-ben.
A Syncro nevű hajtás beépítéséhez sokat kellett változtatni a karosszérián és a vázon is. Hogy helyet csináljanak a kardánnak a 70 l-es műanyag tankot hátra szerelték, a sebességváltó fölé. A felező alapáron járt hozzá, és első-hátsó diffizárat is lehetett rendelni. A katonai változatok ennél még egy lépéssel tovább mentek, megerősített futóművel emelt hasmagassággal és nagyobb fékekkel készültek. A T3-asok közül a Syncro-t gyártották a legtovább, egészen 1992-ig, a többit már egy évvel korábban kifuttatták.
