Az XJS az E-Type utódja volt, egy ritka, Amerikában gyártott kabrióval randevúztunk.
A Jaguar XJS története
Az E-Type a 70-es évekre megöregedett, a versenyben maradáshoz új modell kellett a Jaguarnak. A formafelelős az a Malcom Sayer lett, aki az E-Type-ot is rajzolta, arról volt ismert, hogy már jóval ennek ideje előtt is aerodinamikai számításokkal dolgozott. Az új modell, az XJS megjelenését nem érhette meg, 1970-ben meghalt, így munkáját Doug Thorpe fejezte be.
A 2+2 üléses kupé karosszéria nem folytatta az E-Type féle vonalat, sportkupé helyett inkább luxus-túraautó lett, nagyobb, szélesebb és laposabb is elődjénél. A két hátsó, uszonyszerű elem állítólag az úttartás miatt volt fontos, de rengeteg kritikát kapott, a németek azzal az indokkal, hogy „korlátozza a kilátást”, elsőre meg is tagadták a típusengedélyt. A kezdetben egyetlen motor az E-Type-ból és az XJ limuzinból érkezett: 5,3 l-es 242 LE-s V12-es, Lucas befecskendezéssel és kézi-, vagy Borg Warner automata váltóval.
A nagyszerű független hátsó felfüggesztést, az IRS-t is használták, a hűtött tárcsafékek alapból jártak, és alapfelszerelés volt a légkondi is, az elektromos ablakokkal és a tempomattal együtt. 1975-ben mutatták be nagy ambíciókkal, de nagyon rossz időzítéssel, hiszen éppen tombolt az olajválság. A premiert előbb dermedt csend, aztán hangos utálkozás követte, a legkeményebb sajtókritika így szólt: „hattyút vártunk, de pulykát kaptunk”.
Az utólag kiderült hiányosságok és konstrukciós hibák, a túlzsúfolt motortér miatti túlmelegedés, a folyások és a gyors rozsdásodás csak tetézte a bajt. Csak nagyon kevés XJS kelt el, 1981-ben majdnem meg is szűntették a gyártását, de végül adtak neki még egy esélyt, sőt, fejlesztették is. Michael May svájci mérnökkel átterveztették a hengerfejeket, amitől a teljesítmény 295 LE-re nőtt, a fogyasztás pedig csökkent. Az új motor a H.E. (High Effiency: Magas Hatásfok) nevet kapta.
