A Volkswagen és a Porsche közös modellje kilógott mindkét márka kínálatából.
A Porsche 914 története
Ferry Porsche és Henrich Nordhoff, – a VW vezére – 1948 óta ismerte egymást. Az 1960-as évek közepén a Porschénak olcsó „népautó”, a Volkswagennek pedig új sportkocsi kellett, a kiöregedett Karmann-Ghia leváltására. A stuttgartiak az észt, a wolfsburgiak a pénzt hozták, és a megállapodás szerint a két cég már futó modelljeinek elemeiből rakták össze az újdonságot, friss tervezésű karosszériával.
1964-ben Ferdinand Piëch, a Porsche fejlesztési osztályának feje kapta a munka irányításának feladatát: Helmuth Bott, a Porsche mérnöke elkészítette az alapot, azaz a padlólemezt, erre elöl a 911-es torziós rugós futóművét és fogasléces kormányszerkezetét szerelték, hátra pedig az új fejlesztésű ferde lengőkaros felfüggesztést – a négy tárcsafék is a 911-esből jött.
A Volkswagen 411-es (Typ 4) 1,7 l-es 80 LE-s Bosch D-Jetronic befecskendezésű léghűtéses boxerét szerelték be elsőként, középmotoros konfigurációban. Ilyen eddig a Porschénál csak a versenyautóknál fordult elő. Alapból a 911 ötfokozatú kézi váltóját használták friss áttételezéssel, és Sportomatic automatát is lehetett rendelni.
A karosszériát Heinrich Klie, a Porsche Design vezetője tervezte, merészet lépett, rejtett lámpás, bukócsöves targatetős, kétülésest rajzolt, két csomagtartóval. A kerekeket, amennyire csak lehetett kitolta a sarkokra. A Karmann gyártású új felépítmény nem csak a 911 Targáénál, de még a kupéénál is merevebb volt, ilyet addig aligha láthatott a közönség.
A 914-est 1968-ban mutatták be, de még abban az évben meghalt Nordhoff, és elindultak a viták a két cég között. Utódja Kurt Lotz lett; őt nemigen érdekelték a korábbi szóbeli megállapodások, kizárólag a Volkswagennek akarta a 914-est. Végül sok vita után megegyeztek, Európában VW-Porsche 914/2, Amerikában pedig Porsche 914 1.7 lett a modellnév.
Eleinte a sajtó és a közönség is fanyalogva fogadta a fura formájú szerkezetet. „Zűrzavarból született”– írták róla, és a Volks-Porsche gúnynevet is megkapta. Kritizálták gyenge gyorsulását és rosszul kapcsolható váltóját is, mert a hosszú rudazat miatt pontatlan és lötyögős volt. Ezt csak az 1973 utáni kiadásoknál sikerült orvosolni. A teljesítményhiányt a legszerényebb 911-es, a T, 2,0 l-es 110 LE-s kétporlasztós hathengeres boxerével pótolták ki (ez lett a 914/6-os modell). Így azonban a 914-es már csak alig volt olcsóbb a 911-eseknél, nem meglepő, hogy mindössze 3000 hathengeres készült.
A hathengerest végül a Volkswagen 2,0 l-es négyhengeres boxerével váltották le, de előbb a motort a Porsche mérnökei 101 LE-re izmosították. 1973-ban megérkezett a VW 412-es 1,8-as négyhengeres boxere, európai kivitelben két karburátorral és 86 LE-vel, amerikai változatban (Bosch L-Jetronic-kal) pedig 84 LE-s teljesítménnyel. Apró fejlesztésekkel – amelyek közül a kanyarstabilizátorok bevezetése és a fix ülések állíthatóvá tétele volt a legjelentősebb – 1976-ig gyártották. A 914-es, kezdeti nehézségei ellenére végül meglepően jól szerepelt a piacon, egy időben, ha kevéssel is, de többet adtak el belőle, mint a 911-esből.
