Egy nagy ambíciókkal indult, de megbukott luxus sportkocsi története.
Az 1950-es években, erős motorkerékpár programja és a csodálatos, de drága Barokk Angyal (BMW 501) ellenére is, a BMW-nek komoly anyagi gondjai voltak. A kiútkeresés egyik iránya az olasz Isetta miniautó licencvásárlása volt, a másik nagy lehetőséget pedig Max Hoffman autókereskedő villantotta fel a márka vezetői előtt.
Az osztrák származású üzletember Amerikában élt és európai presztízsmárkák importjával foglalkozott, kiválóan ismerte a piacot. Tudta mit beszél, három sikermodell – a Mercedes 300 SL, a Porsche 356 Speedster és az Alfa Romeo Giulietta Spider – is neki köszönhette a létét, ugyanis ő győzte meg az eleinte vonakodó márkákat a fejlesztésükről. Hoffman azt mondta, ha a BMW elkészíti a Barokk Angyal roadster változatát, ezres nagyságrendben hoz rá megrendelést Amerikából, 5000 dolláros áron.
A BMW igazgatótanácsának tetszett az ötlet, rögtön két változatot is terveztettek: a négyüléses 503-ast és a kétüléses 507-est. Fritz Fiedler konstruálta az alapokat és futóművet – az 501-es elemeiből – a vázat 2480 mm-es tengelytávúra rövidítette és meg is erősítette. A felfüggesztés elöl kettős keresztlengőkaros, hátul lengőtengelyes Panhard-rudas volt, elöl-hátul hátul torziós rugókkal és Alfin dobfékekkel – fékrásegítőt felárért adtak.
