A Beta volt az első új Lancia, miután a Fiat felvásárolta a márkát.
Az 1960-as évek végére a Lancia a csőd közelébe jutott, több kiváló szakember is kilépett, Antonio Fessia műszaki igazgató pedig meghalt. A helyére egy másik nagy tudású mérnök, a Fiattól átigazolt Sergio Camuffo érkezett.
A Lancia Beta Coupe története
A Fiat 1969-ben vette meg a Lanciát, a keményvonalas hívek egyik szeme sírt, de a másik legalább egy kicsit nevetett, hiszen megmenekült a cég. Camuffónak is maradt néhány bevethető embere, hisz a vállalatnál maradt a kiváló futóműves Romanini, és Zaccone Mina motorkonstruktőr is.
Rövid határidővel és kevés pénzzel indultak, ezért a lehető legtöbb meglévő alkatrészt használták fel. A motor természetesen már a Fiattól jött: a nagyszerű, és a korábban ferraris Aurelio Lampredi által konstruált DOHC-vezérlésű négyhengeres, az, ami a Fiat 124 Sport Coupét és a 132-est is mozgatta. A Lanciánál azért kicsit átalakították, hiszen az elsőkerék-hajtáshoz keresztben kellett beépíteni. Ehhez változtattak a szívócsövön, a kipufogón és a porlasztáson is.
Sokféle méretben gyártották, volt 1,3-as (85 LE), 1,4-es (90 LE), 1,6-os (100-108 LE), 1,8-as (110-120 LE) és 2,0 l-es (porlasztóval 119, befecskendezővel 122, feltöltővel 135 LE) is, alapból mind ötfokozatú kézi váltóval. Elöl-hátul modern, McPherson szerkezetű volt a futómű, négy tárcsafékkel. A Beta karosszériáját a Centro Stile Fiat formatervezője Gianpaolo Boano (a híres Felice Mario Boano fia) rajzolta, eredetileg ötajtósra (Berlina), de később megjelent a kupé, a kabrió (Spider), és a háromajtós sportkombi, a HPE (High Performance Estate) is. A hátsó középmotoros Montecarlo és a négyajtós lépcsőshátú Trevi szintén a család tagjának tekinthető.
A Betát 1972-ben mutatták be, a közönség és a szaksajtó is jól fogadta, dicsérték a teljesítményét, a kezelhetőségét, az úttartását és megfizethető árát. Giovanni Agnelli, a Fiat vezére 40 000 darabot ígért belőle évente, pedig a gazdaságos gyártáshoz ennek legalább a duplájára lett volna szükség. Hamar kiderült, hogy a Beta – a korszak Fiatjaihoz hasonlóan – gyorsan rozsdásodik, különösen ott, ahol a hajtásláncot tartó segédváz a karosszériába kapaszkodik.
A második sorozatnál megerősítették ezt a vázat és a korrózióvédelmen is javítottak, onnantól 6 év garanciát adtak rá. A Beta 1984-ig készült. A kupét 1973-ban mutatták be a fiatos Aldo Castagno és a Lancia Fulviát is megrajzoló Piero Castagnero karosszériájával, rövidített tengelytávval. Induláskor csak 1,6-os és 1,8-as motorokkal árulták. 1975-ben jött az újabb 1,6-os és a 2,0 l-es, egy évvel később pedig a belépő 1,3-as. A 2,0 l-est itt is meg lehetett rendelni Bosch befecskendezéssel és Roots feltöltővel (Volumex)! A kupé Nyugat-Európában nem számít ritkaságnak, nem úgy nálunk.
