Az ingolstadtiak az Audi 100-assal be akarták érni a Mercedest. Egy szép második generációssal andalogtunk.
A „Vorsprung durch Technik” (Haladás a technika révén) szlogent az Audi–NSU egyik házi reklámszakembere, Hans Bauer találta ki 1971-ben, de az 1968-ban bemutatott első 100-as sorozatra is nagyon érvényes volt. A nagyszerűen megépített, elegáns és kényelmes kocsit az „üzletvezetők és tanárok Mercedesének” is becézték. 1976-ban a C2-es kiadás alapjaiban friss konstrukcióként érkezett: a fejlesztők két fő célja a passzív biztonság fokozása és a tömeg csökkentése volt.
Hartmut Warkuss formatervező rajzolta meg a vonalakat, az elegáns, és feszes karosszéria jó 200 kilóval könnyebb volt a versenytársakéinál, gyűrődő zónáit Sztyepan Tyimosenko orosz mérnök és Paul Ehrenfest osztrák fizikus anyag-deformációs vizsgálatai alapján tervezték meg; az első tengely mögé szerelt kormánymű és a deformálódó kormányoszlop is a biztonsági csomag része volt. Az utasteret Claus Luthe és egy müncheni építész, Paolo Nestler tervezte, finom részletekkel, köztük olyan újdonságokkal is, mint a beltér teljes szélességében sorakozó szellőzők: „hogy az utasok ne azt érezzék, hogy egy hajszárító előtt ülnek”.
