A japán „kei-jidoshua” kifejezés jelentése: „könnyű autó”. A japán kormány az autózás népszerűsítésére alkotta meg a szupermini kategóriát 1949-ben.
Az európai miniknél is kisebb autók motorkerékpárként adóztak, de szigorú szabályok kötötték őket. Eleinte legfeljebb 150 cm3-es lehetett a motor, a szélesség nem haladhatta meg az egy, a hossz pedig a 2,8 métert. 1951-től már 3,0 méteres hosszúságot és 1,3 méteres szélességet engedtek meg, a hengerűrtartalmat pedig 360 cm3-ben korlátozták. Később többször is enyhítettek a feltételeken, a mai keretek: 660 cm3, 64 LE, 3,4 méteres hossz és 1,48 méteres szélesség. A Kei kategória változásait és sokszínűségét eredeti gyári prospektusokon keresztül mutatjuk be.
