A Toyota Land Cruiser története
Az 1950-es évek elején a Toyota kifejezetten arra készült, hogy feladja a leckét a Land Rovernek. A Land Cruiserek, igazi terephasználatban mára a legtöbb afrikai és ázsiai országból szinte teljesen kiszorították a brit gépet.
Hogy a Land Cruiser ősét megtaláljuk, egészen 1941-ig kell visszautaznunk az időben: a japán császári hadsereg – a Fülöp-szigeteki megszállás idején – zsákmányolt egy Willys Jeepet. Hazaküldték tanulmányozásra, aminek alapján a Toyota mérnökei megépítették az AK10 jelű katonai gépezetet, 2,3 l-es négyhengeres benzinmotorral, háromfokozatú váltóval, összkerék-hajtással és felezővel.
A koreai háború idején még az amerikaiak is rendeltek belőle 100-at. Az addigra már Toyota BJ néven futó kocsi nagyobb volt a Jeepnél, 3,4 l-es soros hatos vitte, kapcsolható összekerék-hajtással, de felező nélkül. 1951-ben Iciro Taira, a gyár tesztpilótája gond nélkül felhajtotta a Fuji-ra, így már nem volt kérdéses, hogy a hadsereg és a rendőrség is rendszeresíti. Eleinte kicsi volt a darabszám és az érdeklődés is, de gyorsan nőtt, otthon és külföldön egyaránt. 1954-ben Hanji Umehara műszaki igazgató adta a típusnak a Land Cruiser nevet, kifejezetten arra utalva, hogy a Land Rover komoly ellenfélre akadt benne.
A Toyota rohamtempóban fejlesztette, bővült a motorsor és a karosszériák palettája is, többféle tengelytávból lehetett választani; a kínálat túlnőtt a Land Rover választékán. A gyár két ágra választotta szét a típuscsaládot: a kemény terepesekére, és a még mindig kiváló terepképességű utcai modellekére. Tesztautónk is az utóbbiak közül való. A 60-as széria bevezetése Hirosi Oshawa, a Land Cruiser főkonstruktőrének ötlete volt 1976-ban.
