Az első igazi Csepel márkájú motorkerékpár a 100-as volt, 1948-ban. A minimumot kínálja ma is, úgy, hogy közben kicsit sem rosszkedvű.
A második világháború megtizedelte a hazai autóállományt, az óriási hiányt a roncsok életben tartásával és kényszerű összeépítésekkel próbálták enyhíteni a szervizek és az ügyes kezű magánzók.
A csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek éppen a romeltakarítás idején, 1946-ban mutatta be a WM-Csepel 100 Túrát, 98 cm3-es 3 LE-s kétüteművel, a cég 1939-es 100/L modelljének alapjain – ez sokat enyhített a közlekedési járműínségen.
A rövid életű típus továbbfejlesztése már állami felügyelet alatt indult el a hatalmas vállalatnál, 1947-ben. Az újdonságot, a Csepel 100/48-ast két nagyszerű konstruktőr, Jurek Ernő és öccse Aurél rajzolta meg. Hasonlított a Túrára, de szerkezetében sokban különbözött is tőle. A berúgókart áttették a baloldalra, háromlamellás és így erősebb lett a kuplung, új a henger, és háromfokozatúra cserélték korábban a kétsebességes váltót.
Megmaradt a hengerűrtartalom, de a teljesítmény 3-ról 3,5 LE-re nőtt. Az új hengert eleve úgy tervezték meg, hogy 125-öst is lehessen belőle faragni, az első 125 köbcentis csepeli gép 1949-ben jelent meg.
Az új motor miatt a vázon és a bekötési pontokon is változtatni kellett, más lett a benzintank és megerősítették a villa himbáit. A Csepel 100/48-as sorozatgyártása csak 1948 áprilisában indult el, és nagyon lassan futott fel: júniusban 340, júliusban pedig 650 példány készült összesen. A nagyobb sorozathoz új gépek és szerszámok is kellettek volna, de ezek beszerzése – pénz híján – csak lassan ment.
A tervet minden áron teljesíteni kellett, az erőltetett termeléstől pedig ingadozott a minőség. Sok volt a gond a vázak hegesztéseivel, a zajos, és gyorsan kopó csapágyakkal, a hibásan megmunkált dugattyúkkal és a gyengén edzett fogaskerekek törő, repedő fogaival is. Bár a csepeliek nyugati exporttal is próbálkoztak, a kereskedők – olcsó ár ide vagy oda – az első szállítmányok után általában lemondták a rendeléseket. Ezért maradt itthon szinte az összes 100/48-as.
A nyugaton olcsónak szánt kisgép nálunk kifejezetten drága volt – a 125-ös 1949-es bevezetéséig összesen kevesebb 10 000 példány készült.
