18 év titkos fejlesztés után a Citroën DS 1955-ben valósággal felrobbantotta az autós világot. A csúcsmodellt, a Pallas-t vezettük.
A Citroën DS21 IE Pallas története
A háború előtti formavilágú Traction Avant jó és előremutató konstrukció volt, elsőkerék-hajtással, független futóművel. Kifejezetten forradalminak számított a 30-as években, de közel sem volt annyira feltűnő, mint a Flaminio Bertoni formatervező, André Lefébvre főkonstruktőr, Walter Becchia tervezőmérnök és Paul Magés hidraulika-specialista által megalkotott 1955-ös DS (az elnevezés szójáték, a Déesse franciául istennőt jelent).
A sokkoló formákkal és „űrtechnikával” felvértezett újdonsághoz Becchia előbb egy 64 LE-s hathengeres boxert tervezett, de nem volt jó, így Georges Sainturat végül a Traction Avant 1911 cm3-es soros négyhengeresét alakította át – 75 LE-t sikerült kicsalnia belőle. A váltó a Citromatic nevű félautomata lett, a hajtást fordítva (hátul a motor, előtte a váltó) építették be, mert csak így fért el a lapos orrban.
A fronthajtás természetesen maradt, ahogy a független felfüggesztés is, elöl tárcsa- hátul dobfékekkel. Az igazi különlegességet hidropneumatikus futómű és a karosszéria megoldási jelentették. Előbbi rendkívül komplex szerkezet, szivattyúval, szelepekkel és munkahengerekkel kezeli a rugózást (a kocsit négy magasságba lehet emelni, és menet közben tartja is a beállított szintet). Ugyanez a nagynyomású rendszer működteti a fékeket, a kormányszervót, a kuplungot és a kuplungpedál nélküli váltót is. Ha „léket kap”, igyekszik előbb a rugózástól, majd a kormánytól és a váltótól elvenni a nyomást, a fékeknél próbálja a legtovább fenntartani, hogy a vezetőnek legyen ideje félreállni.
