A Ford Transit második generációjából még tíz éve is sokat lehetett látni itthon. Mára a többség eltűnt, de mi találtunk egy tökéletesre restaurált dobozost.
A Ford Transit története
A Transit az angol (Ford of Britain) és a német (Ford Germany) Ford kényszerházasságának első gyermekeként született meg, 1965-ben. A kitűnően megépített, sokoldalú szállító német 1,3-1,7 l-es és brit 1,7-2,0 l-es V4-esekkel, 3,0 l-es angol V6-ossal és 1,8-as Perkins, valamint 2,4-es Ford dízellel készült.
Az Egyesült Királyságban az eladási rangsorban gyorsan lenyomta a Commert és a Bedfordot is, és a brit Nemzetközösség első számú szállítóautója lett. Mindenki Transitot használt, a rendőrségi statisztikák szerint még a betörők is, akcióik jó 95%-ánál. Az 1986-ban VE6 gyári kód alatt bevezetett, alapjaiban új második sorozatot világszerte több helyen is gyártották, és az USA-ban is kedvelték.
Az új, lejtős orr sokat javított az aerodinamikán. Két tengelytávval és többféle karosszériával gyártották: volt dobozos, kisbusz, pick-up és fülkés alváz is, utóbbira kisebb cégek építettek felépítményeket. A dobozosokból készültek a tűzoltók, a mentők és a lakóautók is, a gyár négyféle zárt áruszállító alapmodellt kínált: rövid tengelytávút alacsony és félmagas tetővel, és hosszú tengelytávút félmagas és magas tetővel.
Elöl McPherson, hátul merevtengelyes laprugós-tekercsrugós felfüggesztésen gurult, elöl tárcsa- hátul dobfékekkel, és hátsókerék-hajtással. A motorsor: 1,6–2,0 l-es soros négyhengeres benzinesek, és 3,0 l-es V6-os – ezt 1989-ben a takarékosabb és „zöldebb” 2.9 V6 váltotta le. Gázolajosból a 2,5 l-es 70, 76 és 80 LE-vel futott, a turbós pedig 100 LE-s volt. A kézi váltók négy- vagy ötfokozatúak lehettek, és automatát is lehetett rendelni. A Transitot 60 éve gyártják, már több mint 13 millió példány készült belőle.
