A Datsun Z sorozat kezelhetőségben, de főleg minőségben és kifinomultságban a nagy európai sportautó márkákkal is felvette a versenyt.
Az 1960-as évek elején a Nissan Motor Co. szerény és Európában szinte ismeretlen vállalat volt. Yoshisuke Aikawa, a cégalapító ezen próbált változtatni, amikor elküldte piacot kutatni az USA-ba egyik legtehetségesebb emberét, Yutaka Katayamát.
Az eredmény a Nissan amerikai kereskedelmi hálózatának felállítása és egy merőben új modell lett. Katayama ötlete volt a korábbi szerény, az amerikai piacra nem való típusok helyett egy jól megkonstruált, mutatós és megfizethető sportkocsi, ami jól „elfért” az USA-ban – és később Európában is.
A prototípust 1961-ben a Yamahával közösen építették meg, de a vezetőségnek nem tetszett a végeredmény, így a sértett Yamaha fogta a terveket, és az egészet – a nagyszerű 2,0 l-es DOHC motorral együtt – elvitte a Toyotához. Ebből született meg aztán a legendás Toyota 2000 GT!
Katayama, Yoshihiko Matsuo, a sportosztály formatervezője, kollégája Akio Yoshida, Utsuki Tshiba utastér-tervező, és Hiroshi Iida motorkonstruktőr megalkotta saját autóját, elöl McPherson, hátul szokatlan Chapman (Colin Chapman a Lotus alapítója által módosított McPherson, kifejezetten hajtott hátsó kerekekhez) felfüggesztéssel, elöl tárcsa-, hátul dobfékekkel. Erre ültették a mutatós, egyszerre olasz és brit hangulatú, hosszú orrú háromajtós kupékarosszériát.
Az alapmotor is 2,0 l-es és soros hathengeres volt, de ezt csak a belpiacra gyártották, exportra 2,4-eseket vittek, amit 1974-ben 2,6, 1975-ben pedig 2,8 l-esre növeltek. A négyfokozatú kézi volt az alapáras váltó, az ötsebességesért, és a háromsebességes automatáért felárat kértek.
Vita volt az elnevezés körül: Aikawa szerette a „My Fair Lady-t” így a Fairlady nevet szorgalmazta (korábban is volt Ilyen nevű Nissan, egy négyhengeres kétüléses roadster), Katayama pedig az egyszerűbb és határozottabb 240Z-t. Végül kompromisszumként a japán piacra készülők Nissan Fairlady Z, a külföldre menők Datsun 240Z (260Z, 280Z) jelöléssel futottak.
A Z, 1969-ben alaposan felforgatta az amerikai sportkocsi piacot. A 260-asból és a 280-asból készült 2+2 üléses is, nyújtottabb karosszériával. Európába kevesebb jutott, a magas vámok ellenére is a Porsche 911 vagy a Jaguar E-Type árának töredékéért kínálták.
A 280Z 1975-ben érkezett, csak az amerikai piacra, a kötelező nagy energialenyelő lökhárítókkal, oldalsó helyzetjelzőkkel, mérföldes sebességmérővel és katalizátorral, fontos újdonság volt a Hitachi porlasztókat leváltó Bosch L-Jetronic befecskendezés. A 2,8-as motor csak 20 LE-vel volt erősebb a 2,4-esnél (150 helyett 170 LE), de 206-ról 240 Nm-re nőtt a nyomatéka.
Amerikában csapatok és magánversenyzők is indultak Z-kkel olyan híres pályákon, mint a Daytona, vagy a Miami Speedway, és a Sebring. A 280Z 1978-ban futott ki, az S130 gyári kód alatt futó, már turbós soros hathengeresekkel is kínált 280ZX váltotta le.
