A TL, az első Pannonia, ma már ritka és értékes. Születésének körülményei komplikáltak.
1954-re az 1950-ben bemutatott 250-es Csepel már meg is öregedett. Apró fékdobok, lengőnyergek, bakteleszkópok, a Rákosi Mátyás Művek vezetése modernebb motort akart. Az egymással folyamatosan vetélkedő szerkesztési osztály és kísérleti üzem más-más prototípusokkal rukkolt ki: előbbi az elöl-hátul lengővillás Pannoniával, utóbbi az elöl teleszkópos – és ettől modernebbnek ható – Sirállyal.
A Sirály nagyon hasonlított a kor 200-as, egyhengeres, négyütemű olasz Mondial-jaira (Csepelen, a gyárban volt is egy Mondial mintamotor akkoriban), de természetesen a 250-es Csepel kétüteműje hajtotta. A gyárvezetés az utóbbi gépet favorizálta, de a sorozatérett prototípusba a szerkesztési osztály tanulmányából is emeltek át megoldásokat (például a tele-dobos fékeket), és onnan jött a név is: Pannonia. A TL típuskód megfejtése egyszerű: Teleszkóp, Lengővilla.
A hátul lengővillás felfüggesztés az 1950-es évek közepén a nagy világmárkáknál sem volt általános, de ez az új teleszkóp, szerkezeti visszalépés volt a szintén teleszkópos 250-es Csepelhez képest, mert eltűnt belőle a hidraulikus csillapítás. Az eredeti elképzelés szerint maradt volna a Csepel márkanév is, a Pannonia eredetileg csak a típus megjelölésére szolgált, de állítólag a minőségi problémáktól megtépázott régi elnevezés a külpiacokon kikövetelte a „Csepel” elhagyását. Ennek ellentmond, hogy néhány országban Csepel 250 De Luxe-ként futott a TL!
