A Mazda 323-as utolsó kombiját próbáltuk ki, a hatodik sorozat utolsó évéből.
A Mazda 323 1.6i Wagon története
Az első 323-as Mazda 1964-ben érkezett, Giugiaro tervezte formákkal, 800-as és 1,0 l-es négyhengeres benzinmotorokkal, hátsókerék-hajtással és 41–68 LE-vel. Leghosszabb változata is csak 3,84 méterre nyúlt. Az 1967-ben bemutatott második sorozatot már Dél-Koreában (Kia Brisa néven) és Dél-Afrikában is gyártották, az 1977-es negyedik pedig meghódította Amerikát. Az 1980-tól futó ötödik 323-as nálunk is jól ismert, hiszen a 80-as évek végétől rengeteget importáltak használtan; ez volt az első fronthajtással.
A dízel csak az 1987-es hatodik modellsorban jelent meg, 1,7 l-rel és 58 LE-vel és turbó nélkül. A hatodik 323-ast egészen 1994-ig gyártották, úgy, hogy a hetedik már 1989-ben színre lépett, a váltás évekig húzódott, a kombi futott a legtovább, egészen 1994-ig. A 323-as típusjelölés nem általános, Japánban Mazda Familia, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában pedig – mivel ott a Ford forgalmazta – Ford Laser és Ford Meteor névre hallgatott, az USA-ban Ford Escort-ként és Mercury Tracer-ként is ismerik.
Tesztautónk a hatodik család gyártásának legvégéről való, ebből a sorozatból készült három- és ötajtós ferdehátú, lépcsőshátú és kabrió is, és összkerék-hajtással is meg lehetett rendelni. Japánban 1,3-as (67–74 LE), 1,5-ös (76 LE–95 LE, turbóval 115 LE), 1,6-os (86 LE, 16 szeleppel 110 LE, turbóval 140 LE) és az 1,7 l-es szívó dízellel (58 LE) kínálták. Exportra készült 1,1 l-es benzines is, és csak Dél-Afrikában 2,0 l-eseket is gyártottak (116 LE, 16V: 146 LE).
