A 3 centi híján 4 méter hosszú Peugeot 204 Break igazi családi autó, alapból is 700 literes csomagtartóval és meglepően tágas utastárrel.
A Peugeot 204 GL Break története
Tanítani kellene, ahogy az oroszlánosok a nulláról, alapjaiban friss műszakisággal és megjelenéssel megtervezték, majd sikeresen be is vezették a 204-est, úgy, hogy végül megelőzték vele a vetélytársakat.
Az 1960-as évek elején messze nem a Peugeot volt a francia autóipar éllovasa: két középkategóriás modellt tartottak életben, az ósdi 403-ast (Columbo felügyelő autója) és a 404-es limuzint. Sok kritika érte őket a lassú fejlesztések miatt, aztán mégiscsak felébredt a vezetőség és elindította a D12 nevű tervet: Jean-Pierre Peugeot, Maurice Jordan vezérigazgatóval és Paul Perrin gazdasági vezetővel, valami teljesen újat, korszerűt és látványosat akart, olyasmit, amivel betörhetnek az alsó-középkategóriába.
Új, csupa alumínium négyhengerest is terveztek, és Alec Issigonis forradalmi receptje alapján elöl keresztben építették be úgy, hogy a váltót a differenciálművel együtt alá szerelték; megszületett az első, elsőkerék-hajtású Peugeot. A keresztmotortól megnőtt az utastér, szinte akkora lett, mint a kívülről jóval nagyobb 404-esé.
Az OHC-vezérlésű négyhengeres 1130 cm3-es és 53 LE-s volt, ezt előbb 55-re, majd 1975-ben 59 LE-re emelték. A modellciklus végéig ez az egyetlen benzines maradt a kínálatban, de 1968-ban bevezették az 1255 köbcentis, 40 LE-s szívó dízelt is, amit 1973-ban leváltott az 1357 cm3-es 45 LE-s. A 204-est csak négyfokozatú kézi váltóval árulták. Ha egy márka akkortájt mutatós, eladható megjelenésű autót akart, az olasz mesterekhez fordult; a Peugeot is így tett, régi partnerét, a Pininfarinát kérte fel (a 403-ast és 404-est is ők tervezték).
A stúdió félresöpörte a 404 uszonyait és a 403 domborulatait, és a kor divatjába illő, egyszerű és letisztult formákat rajzolt, ovális fényszórókkal. 1965-ben először a négyajtós lépcsőshátú jelent meg, egy évvel később követte a háromajtós Fourgonette, 1967-ben pedig az ötajtós kombi (Break), a kétajtós kupé és a kabrió is megérkezett. Utóbbi kettőt Paul Bouvot, a Peugeot főstilisztája formázta meg az olaszokkal közösen.
Önhordó karosszéria, elöl-hátul független futómű, első tárcsafékek, ez volt az alap. A 204-es modern volt, eladásai mégis döcögősen indultak, a motor- és karosszériaválaszték kibővülésével azonban kívánatos portékává fejlődött, 1969 és 1971 között Franciaország legkelendőbb autója volt. A jól megépített, tartós, szerény felszereltségű, de kényelmes kisautó praktikuma példaértékű, családi- és munkaautóként is bevált.
Az autósiskolák és a francia hadsereg katonái is használták, kezessége és kis méretei miatt pedig a hölgyek is kedvelték. Előbb a Renault 10-est és a Simca 1100-ast érte be és hagyta el az eladási listákon, majd a hazai piac királynőjét, a Renault 4-est is túlszárnyalta. Végül maga a Peugeot „végezte ki”, azzal, hogy 1969-ben piacra küldte a picivel nagyobb és modernebb, de nem sokkal drágább 304-est, amitől a 204-es bestsellerből elfeledett hőssé változott. 1976-ig azért életben tartották, sőt, hajtáslánci alapjait a Peugeot még évtizedekig használta.
Nekünk nem jutott 204-es, a Merkur nem forgalmazta. Manapság is ritka, a veteránpiac nem igazán kapta fel, éppen ezért érdekes és értékes az általunk kipróbált példány.
