Az ambiciózus új Moszkvics nem tudott felnőni a 80-as évek nyugati átlagához sem.
Elkeserítő, amikor a politika sok jó szakember sokéves munkáját egyszerűen a kukába dobja. A Moszkvicsnál éppen ez történt, a történetet Igor Zajcev, a gyár formatervezője mesélte el. A moszkvai AZLK (Lenin Komszomol Autógyár) mérnökei már a 70-es évek közepétől fejlesztgették az újabb Moszkvicsokat, ígéretes, modern, ötajtós ferdehatú karosszériákkal; ez volt az S (S1, S2, S3, S5) és a PP sorozat (PP1, PP2 és PP3), közülük több is készen állt a sorozatgyártásra.
Aztán a nagy átszervezések közepén érkezett egy csapat a ZIL-től és az új irányelv szerint a Moszkvicsnak külföldi partnert kellett keresnie, ahogy azt a VAZ is tette korábban. Szóba jött a Citroën, a Fiat és a VW is, de végül semmi sem lett a tervekből. Az Autóipari Minisztérium később elrendelte, hogy dobják sutba az összes addigi modellt és a Simca 1307/1308-as mintájára tervezzenek fronthajtású modern limuzint. 1985-ben jelent meg a 2141-es előszériája, Simca vonalú karosszériával, a 2140-es Moszkvicsnál 14 centivel szélesebben és 20 centivel hosszabb tengelytávval.
