A Golf második sorozata nálunk is sikeres volt, manapság pedig ideális kezdő veterán. Egy késői 1,6-os benzinest próbáltunk ki.
A Volkswagen Golf története
A Golf 1974-ben bemutatott első sorozatát Giorgetto Giugiaro rajzolta, de a „kettes” vonalait már Herbert Schäferre, a gyári formatervezési osztály vezetőjére bízták. ő igazából csak kicsit finomított Giugiaro, eredendően szögletes formáin, de az új karosszériával 75 mm-rel megnőtt a tengelytáv is, a teljes hossz 18 centivel, a szélesség pedig 55 mm-rel bővült.
A műszaki tartalom keveset változott: a második sorozatból csak három- és ötajtóst gyártottak (nem volt kombi és kabrió sem) gazdag motorkínálattal. A négyhengeres, OHC-vezérlésű benzinesek közül az előbb 45, majd 50 LE-s 1,0 l-est csak az olasz és görög piacon árulták, az igazi alapgép az 50–55 LE-s 1,3-as volt, de készült 1,6-os (72–75 LE) és 1,8-as is, utóbbi alapból 90, kompresszorral pedig akár 210 LE-vel. Az alapkivitelű, szívó és 1,6-os dízel 54 LE-t tudott, a turbós előbb 70-et, később (1989-től) 80-at.
A csúcsot jelentő GTi-t három változatban gyártották, a nyolcszelepes 1,8-as 112 LE-s volt, de ugyanez a motor hengerenkénti négy szeleppel 139 LE-t produkált; különleges szerkezetű G feltöltővel (kompresszorral) pedig alapból is 160-at. Az alapmodellekhez négyfokozatú váltó járt, de az 1,6-osokhoz már ötsebességest adtak, és háromfokozatú automatát is lehetett rendelni.
Az 1983 őszén bemutatott sorozat a Volkswagen őszinte bánatára csak a harmadik helyet szerezte meg az 1984-es európai Év Autója választáson, de ez nem hagyott nyomot az eladásokon. 1984-ben a jobbkormányos is megjelent, egy évre rá pedig Rabbit (nyúl) néven – szögletes fényszókkal – a kettes Golf színre lépett az USA-ban.
