Az öttagú Planeta dinasztia karrierje még a Hruscsov-érában indult és csak 2008-ban ért véget. Egy szépre restaurált 3-ast vezettünk.
Az Izs Planeta sorozatának őse valójában a DKW egyhengeres kétütemű NZ 350-ese volt. A szovjetek háborús jóvátétel címén vitték haza a gyártósorát, majd gyorsan fel is állították az Izsevszki Gépgyárban.
A mérnökök a 350-asből már 1946-ra a szocializmust építő igáslovat faragtak, így született meg az Izs-350-es. Innen, lassú és döcögős fejlesztésekkel az Izs-49-esen majd az 56-oson át jutottak el 1962-ig, az első Planetáig.
Ez volt a gyár első, már nem csak számokkal jelölt típusa, a kéthengeres testvér ugyanekkor a Jupiter nevet kapta. A fejlesztések kimerültek a teljesítmény növelésében – egyszerű kompresszió-emeléssel és kifinomultabb porlasztókkal – ugyanakkor egyre jobban odafigyeltek az anyagminőségre és az összeszerelés színvonalára: a motor élettartama a 40-es években gyártottakénak másfélszeresére nőtt.
A harmadik kiadás – ahová tesztmotorunk is tartozik – 1970-ben lépett színre, elődjénél 3 centivel rövidebb tengelytávval, és másféllel rövidebb teljes hosszal. Szögletesebbre cserélték a tankot, hátra pedig látványosabb nyitott rugóstagokat szereltek. A sűrítés 6,7-ről 7,2:1-re nőtt, a teljesítmény 15,5-ről 18 LE-re emelkedett, de maradt a négyfokozatú lábváltó és a 6 V-os elektromos rendszer is.
A 3-as saját evolúciós utat járt be: az 1977-ben piacra dobott 3-01-est újabb kompresszió-növeléssel és más porlasztóval 20 LE-re izmosították, új kormányt és hátsó lámpát kapott, kipufogói csendesebbek lettek, a hátsó rugóstagokat pedig állítható előfeszítésűre cserélték. Az 1981-ben bevezetett 3-02-es már a Planeta 4 előfutára volt, új első villával, átalakított üléssel és tankkal, 22 LE-s motorral.
