A Wartburg 312-est rövid ideig gyártották, átmeneti modell volt a 311-estől a 353-as felé vezető úton.
A Wartburg 312 története
A fronthajtású, háromhengeres kétütemű DKW F9-est a háború utáni kettéosztás után NDK fennhatóság alá került, államosított egykori BMW-üzemben gyártotta tovább a VEB Automobilwerk Eisenach, IFA F9 néven.
A mérnökök ennek alvázán és hajtásával építették meg 1955-ben a nagyobb, kényelmesebb (100 mm-el hosszabb), ötszemélyes Wartburg 311-est, 37 LE-s 900 cm3-s háromhengeres kétüteművel. A BMW-től ott ragadt nagyszerű formatervező, Hans Fleischer elegáns ívekből és domborulatokból összeállított ruhába öltöztette, ami a Skoda Octavia mellett a béketábor leglátványosabb autójává tette a Warburgot.
Az alvázas alapokra sokféle karosszériát faragtak, a négyajtós mellett készült Camping-Limousine, kombi, kupé, áruszállító, Kübelwagen (a hadseregnek) és kabrió is. Hatalmas volt rá a kereslet, de a devizabevételeket fokozandó a többséget exportálták, sok ment nyugatra. Kelet-európában sok évet kellett várni rá, az NDK-ban is!
Az alapjaiban háború előtti technika a hatvanas évek elejére kezdett kiöregedni. A fronthajtás persze nagyon modernnek számított, de a rengeteg zsírzó pont és a folyamatos gondozást igénylő szekrénykeretes váz, a kemény laprugókkal együtt már elavult volt, korszerűbb modell kellett. A vezetés ki is adta az utasítást, de pénzt nem adott hozzá, így az újításokat csak fokozatosan, több lépésben vezették be.
Először a motort szerkesztették át, 992 cm3-re növelték a hengerűrtartalmát, alakítottak a főtengelyén és a hengerfején is (átrajzolták az égéstereket). Végül a termoszifonos hűtésről áttértek a szivattyúsra, és átdolgozták a váltó szabadonfutóját. Így a motor 45 LE-s lett, a végsebesség pedig 125 km/h-ra nőtt. A karosszéria formája és az alváz nem változott, a modell a 311-1000 nevet kapta.
A következő fázis az 1965-ben bemutatott 312-es volt, ennek teljesen átkonstruálták az alvázát is: elöl-hátul független felfüggesztést használtak, a lapok helyett tekercsrugókkal. Megjelent a központi zsírzó-rendszer, ami egy feltöltéssel akár 50 000 km-t is kibírt – később ezt az alvázat használták a 353-ashoz is. Javult a menetkomfort, de romlott az úttartás, a 312-es rossz úton és kanyarban billegett, a kanyarstabilizátor ellenére is.
Kívülről csak a kisebb, 13 colos kerekek különböztették meg elődjétől, nálunk ezért is becézték „kiskerekűnek”. Megjelenésekor a sajtó ingerülten reagált, új modellt vártak, de csak a 312-est kapták. Röviddel később, 1966-ban már meg is jött a 353-as, a kupét és a kabriót hivatalosan kifuttatták, de a VEB Karosseriewerke Halle által gyártott kétajtós kombi és a VEB Karosseriewerke Dresden féle négyajtós Camping-Limousine még 1967-ig programban maradt.
A 312-est a Merkur, 1965-ben, kiviteltől függően 60-75 000 forintért árulta, az akkori átlagbér 1800-2000 Ft volt havonta.
