A Lancia Beta a híres Fulviát váltotta le, de ma annál jóval elérhetőbb, kifejezetten élvezetes veterán – egy 82 LE-s 1,3-ast próbáltunk ki.

A Lancia Beta Coupe története
A 60-as évek végére a Lancia mély válságba jutott, Antonio Fessia, a sikeres műszaki igazgató meghalt, majd több kiváló szakember is otthagyta a céget.
1969-ben a Fiat felvásárolta a márkát, így megmentette, de innentől kezdve Giovanni Agnelli diktálta a feltételeket. A Lanciás puristák szerint kedvencük ezzel „kimúlt”, vagy legalább is elveszítette a karakterét, viszont örülhettek, hiszen megmenekült.

A Betát 1972-ben már a Fiattól átigazolt Sergio Camuffo vezette csapat tervezte meg. Ott volt a futómű-specialista és ex-versenyző Enrico Romanini, Zaccone Mina motorkonstruktőr és két fontos tesztpilóta is, Giuseppe Gilio és Mario Bencini.
Pénz kevés volt, és a határidő is szorított. Előbb a ferdehatú négyajtós (Berlina) jelent meg 1400-as, 1600-as és 1800-as Fiat motorokkal. A négyhengeres, DOHC-vezérlésű család nem volt új, a zseniális – egykori Ferraris – Aurelio Lampredi tervezte, de itt keresztben kellett beépíteni, ezért Mina kicsit átalakította, változtatott a szívócsöveken és a porlasztókon is.

A kupé az 1973-as olajválsággal együtt érkezett meg, a Berlina 19 cm-rel rövidebb padlóján, modern, elöl-hátul McPherson futóművel és négy tárcsafékkel. Az első sorozatot 1,6-osok (100-108 LE) és 1,8-asok (110-120 LE) vitték, és létezett belőle a 2,0 l-es is, porlasztóval 119, befecskendezéssel pedig 122 LE-vel. A 85 LE-s 1300-ast csak egy évvel később mutatták be, már az alapmotorhoz is ötfokozatú kézi váltó járt.

A karosszériát Piero Castagnero, a házi stúdió, a Centro Stile Lancia stilisztája, a Fulvia egykori rajzolója tervezte, ő és csapata nagyszerű munkát végzett, a könnyű és élvezetesen vezethető Beta formáiban is továbbvitte elődje szellemiségét. A rozsda volt a legnagyobb ellensége, a karosszériák a Szovjetuniótól a Lada gyár felépítéséért cserébe kapott alapanyagból készültek, és nagyon gyorsan rozsdásodtak. Ezen csak a második és a harmadik sorozatnál sikerült legalább kicsit javítani.
