A Saab 2016 óta nem gyárt autókat, de életében sem volt tömegmárka. Az általunk kipróbált késői 99-es új korában sem volt gyakori látvány az utakon.
A Saab 99 GL története
A Saab öt évvel az egyébként egészen 1980-ig gyártott 96-os bemutatója után nagyot lépett előre: megújult a forma, a technika és a méretek is sokat nőttek. A fejlesztést titokban indították, még fedőneve is volt: Gudmund. Azért hívták így, mert 1965. április 2-án, éppen Gudmund napján indították el.
Új motor kellett, mert a korábbi modelleket mozgató DKW eredetű kéthengeres kétüteműek utáni Ford V4-esek nem voltak elég erősek és strapabírók. A Saab nem vállalta a saját erőforrás fejlesztési költségeit, a vezetőség inkább a Triumph-hoz fordult; tőlük vették meg azt az 1709 cm3-es négyhengerest, ami eredetileg a Triumph Stag V8-asának félbevágásával született. Még a 45 fokos dőlésszöget is megtartották, ezért is hívták Slant Fournak (döntött négyes).
A 96-ost hosszában félbevágták és betoldottak jó 12 centit, így befért az új technika. A Paddan (varangy) néven futó prototípusokból összesen négy készült, a gyáriak azt hitték nem tűnnek majd fel a forgalomban, de szemfüles újságírók gyorsan kiszúrták. Sixten Sason, a Saab vezető formatervezője és asszisztense, az akkor még csak 19 éves Björn Envall rajzolta a kor divatjához és az addigi Saabokhoz képest radikális vonalú, hosszú orrú és lejtős hátú karosszériát. Sason nem érhette meg a bemutatót, mert 1967-ben meghalt, a munkát így Envall fejezte be, aki a vezető dizájneri poszton is egykori főnöke helyébe lépett.
Ebből a prototípusból már 50 készült, mind 1967-ben, a géptetőkre ráírták, hogy „Daihatsu” (a japán márka akkoriban szinte ismeretlen volt Európában) és Észak-Skandináviában meg Kelet-Európa országaiban tesztelték őket. A 99-est végül 1968-ban mutatták be. Először 1,7 l-es, 81 LE-s motorral jelent meg, Zenith-Stromberg porlasztóval és kétajtós karosszériával. A svéd mérnökök 180 fokban megfordították a motort, így a lendkerék került előre, a vízpumpát a motor tetejére költöztették.
A váltót a blokk alá szerelték, és az egészet – az orrnehézséget, alulkormányzottságot csökkentendő – a fronthajtású kocsi első tengelye mögé szerelték be. 1971-ben, a négyajtóssal együtt jelent meg a szintén Triumph eredetű 1,85 l-es 88 LE-s gép, de mindkét angol motor komoly hibáktól szenvedett: gyakran túlmelegedtek és rendszeresen folyt belőlük az olaj. A Saab végül átvette a gyártásukat és alaposan át is dolgozta őket, ezek lettek a „B” motorok, és már 2,0 l-es hengerűrtartalommal is készültek.
