A híres Bogár még híresebb utódját két igazán kívánatos változatban gyártották, ez volt a GTI és a kabrió. Egy szép első sorozatú vászontetőst próbáltunk ki.
A Volkswagen Golf Cabriolet története
Dr. Rudolf Leiding 1971-ben nagyon nehéz, szinte kritikus helyzetben vette át a Volkswagen vezérigazgatói posztját. A Bogár már nagyon rossz eladási számokat produkált, sokmillió márkás veszteséget termelt. Leiding zseniális húzással előre menekült: elrendelte egy új, formailag és műszakilag is modern típus kifejlesztését. 1974-re a mérnökök össze is hozták a Golfot.
Giorgetto Giugiaro által rajzolt szögletes, önhordó karosszériája, keresztben beépített vízhűtéses orrmotorja, fronthajtása és ötajtós kialakítása is megfelelt a kor követelményeinek. Logikus, szinte borítékolható lépéssel – akárcsak a Bogárból – a Golfból is hamarosan megjelent a nyitott változat. Ezt is Wilhelm Karmann műhelyére bízták, ami addig két slágermodellt készített a wolfsburgiaknak, a Bogár kabriót és Karmann Ghiát.
Osnabrückben a háromajtóst vették alapul, és természetesen nem volt elég levágni a tetejét, meg is kellett erősíteni a karosszériát. A küszöbökbe épített merevítőkkel a Bogárénál 40%-kal jobb lett a csavarodási merevség.
Gondolni kellett a borulásra is, így első lépésben a szélvédőkeretet erősítették meg, a prototípuson még nem volt bukócső. A Bogár amerikai népszerűségéből kiindulva, a ponyvás Golfot is főleg a tengerentúlra szánták, de ott „biztonságtechnikailag aggályosnak” minősítették a bukócső nélküli kabriókat, ezért 1979-től minden Golf kabrió így készült. Ettől a karosszéria 90 kilóval nehezebb lett mint a keménytetősé.
A teljes beltartalmat a Volkswagen adta, a Karmannál csak a felépítmények készültek. Az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés és a teljes hajtáslánc a szériamodellekből érkezett, de a pazar motorkínálatból nem mindet vették át. Kimaradt a dízel, de szerepelt a sorban az 50 LE-s 1,1-es, az 55 LE-s 1,3-as, a 70 LE-s 1,5-ös, 1,6-osból pedig három is (75 LE, katalizátorral 72 LE, és a befecskendezős 110 LE-vel).
A kínálat csúcsán a 90–98 LE-s karburátoros 1,8-as és annak 112 LE-s befecskendezős testvére állt. A két befecskendezős gyakorlatilag nyitott GTI volt GLI típusjelzéssel. Négyfokozatú kézi váltót adtak alapból, az 1.6 GLI-től felfelé pedig ötfsebességest, ami a kisebbekhez felárért járt, akárcsak az összeshez a háromsebességes automata.
A Golfot és a kabrióját is jól fogadta a közönség, volt azonban egy fanatikus kemény mag, akik, amikor híre ment, hogy beszüntetik a nyitott Bogár gyártását, még tüntetést is szerveztek a gyár elé. Nem tudni, hogy e megmozdulás, vagy más miatt, de a két kabriót még egy évig együtt gyártották. 1987-ben, már bőven a 2-es Gof idejében jött csak el az első arculatváltás: ritkábban bordázott hűtőmaszkot, nagy, színre fújt lökhárítókat, szélesített sárvédőíveket és küszöbkiterjesztéseket szereltek a kabriókra.
A második Golf sorozatból nem készült nyitható tetejű, ezért az egyes kabrióját egészen a Golf 3 Cabriolet megjelenéséig, 1993-ig gyártották.
