Az R5 a „ferdehátú-mozgalom” egyik elindítója volt. Egy eredetileg az olasz piacra gyártott háromajtóst vezettünk.
A Renault 5 története
Michel Boué, a Renault mindössze tíz alkalmazottat foglalkoztató formatervezői részlegének dolgozója volt. Bár a világhírű Raymond Loewy-nál tanult, nagy dolgokat nem rajzolt, egészen 1967-ig. Ekkor vetette papírra a Renault 5 első vázlatait, és ezzel azonnal történelmet is írt.
Persze, nem ment minden egyszerűen, de tény, hogy a vezetőséget lenyűgözte az új formájú autócska. Elkezdődött a Project 122 fedőnevű kaland, amelybe igazi nagyágyúk is bekapcsolódtak. Elsősorban Gaston Juchet főstiliszta, Yves George, a fejlesztési osztály vezetője, Michel Beligond formatervező és illusztrátor (ő rajzolta a felejthetetlen Alpine A310-est is), sőt a vezérizgató tanácsadójának, Bernard Hanonnak, – aki eladhatóság és a női vezetők szempontjából vizsgálta a leendő modellt – is beleszólása volt a formákba.
A csapat sokat igazított Boué tervein, meredekebbre szabta a kocsi hátulját (Boué kupészerűbbre rajzolta) és markánsan átformálták az orrát is. A belteret Robert Broyer tervezte. A mérnökök az R4 technikáját használták: az elöl hosszanti, hátul keresztben beépített torziós rugókon ringó futóművet, a négy dobféket, a 782 cm3-es, négyhengeres Billancourt motort és a négyfokozatú váltót is átvették.
A korai kiadások még „esernyőváltóval” készültek. Három évbe telt a gyártósor felszerszámozása, valamint az új, műanyag lökhárítók kikísérletezése. Üvegszál erősítésű poliésztert kevertek ki, ezt 1,5 tonnás nyomással és sütéssel alakították formára a Dreux-i üzemben. A gyártás így drágább volt, mint a krómozott vaslökhárítóké. Az R5-öst csak 1972 januárjában mutatták be; nemcsak frenetikus siker lett, de új kategóriát is teremtett, a háromajtós ferdehátúakét.
Addig csak egyetlen modell, a Simca 1100-as volt hasonló, a csomagtér ajtajával együtt nyíló hátsó szélvédővel. Hamarosan megérkeztek az erősebb motorok is: a 845 cm3-es Billancourt, majd az 1,0 l-es, 1,1-es, 1,3-as és 1,4-es Cléon-Fonté gyártásúak. Megjelentek a felszereltségi szintek: alapszabályként a nagyobb motorokkal több luxus is járt. Az ötajtós csak 1979-ben érkezett meg, a sportos változatok fejlesztése az Alpine és a Gordini feladata volt, már 1975-től.
