A Rekord B-t rövid ideig gyártották, átmeneti modell volt, a híres C-sorozat előtt. Egy restaurálatlant vezettünk.
Az Opel Rekord B 1500 története
Tervezés és ütemezés ide vagy oda, még a közhelyesen precíznek tartott németeknél is előfordul, hogy késik egy-egy típus. Mit csinál egy tömegmárka, ha a marketingesek, a kereskedők és nem utolsósorban a vásárlók felkészültek már az új modellre, de az még csak a rajzasztalon létezik? Vészmegoldást keres.
Így született meg a Rekord B 1965-ben. Felépítménye az A-tól a C-oszlopokig szinte a korábbi maradt, de az orrán sokat változtattak, a már a készülő C-nek szánt téglalap alakú fényszórókkal és friss hűtőráccsal; hátra pedig a későbbi GT-k kerek lámpáit szerelték fel.
A motor teljesen új konstrukció volt szokatlan CIH-vezérléssel (Cam-In-Head: a vezérműtengely ugyan a hengerfejben forog, de így is rövid nyomórudakon keresztül nyitja a szelepeket). 1500 (60 LE), 1700 (75 LE) és 1900 cm3-es (90 LE) változatok készültek, az egyetlen hathengeres az úgynevezett „KAD csoport” (Kapitän, Admiral, Diplomat) 100 LE-s 2,6-osa volt.
Alapból háromfokozatú kormányváltó járt a B-khez, a négysebességesért 95 márka felárat kértek, az L felszereltséggel és a kupé karosszériával alapáron járt a négy fokozat, és kizárólag az 1900-asokhoz lehetett megrendelni a General Motors kétsebességes Poweglide nevű automatáját. A háromsebességes kézi váltókhoz is kínáltak Fichtel & Sachs féle Olymat automata kuplungot.
A Rekord A-hoz képest a motor mellett fontos előrelépés volt a kétkörös fékrendszer, elöl tárcsákkal és rásegítővel (az A-nál ez 150 márkás extra volt). Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul egyszerű merevtengelyes laprugós felfüggesztésen gurult.
A legnépszerűbbek a két- és négyajtós limuzinok voltak, a legmenőbb pedig a kupé, de Caravan néven gyártottak kétajtós kombit és furgont is; a legdrágább Rekordok a Karl Deutsch műhelyben készült kabriók voltak.
Egyszerű, tágas és megbízható autó volt nagy csomagtartóval, de a rozsdavédelemben rosszul állt: az első kerékívek, a padló és a küszöbök gyorsan átlyukadtak. Az erős konkurencia – otthon főleg a Ford Taunus 17M és a BMW 1500 – ellenében is jól tartotta magát, aztán 1966-ra végül sikerült összerakni a C-t, így a B gyorsan lekerült a napirendről.
