Az 1500-as Lada mifelénk a szocialista időszak álomautója volt, ma pedig a veteránosok egyik nagy kedvence. Egy tökéletes állapotút vezettünk.
A Lada 1500 (2103) története
Amikor 1966-ban a Fiat, és a szovjet Autóipari Minisztérium megkötötte az „évszázad szerződését”, a szovjet fél alaposan bevásárolt az olaszoknál: az autógyár felépítésén kívül három típus, egy szedán, egy kombi és egy „luxuskivitelű” is szerepelt a megállapodásban.
Mindhárom a Fiat 124-esre épült, a VAZ 2101-es lett a lépcsőshátú alapmodell, a 2102-es pedig a kombi. A 2103-as feljebb lépett, az 1968-ban bemutatott 124 Special-on alapult, de – akárcsak testvérei – több volt szolgai másolatnál. Az olasz és a szovjet mérnökgárda közös erővel alakította át a keleti viszonyokra. Vastagabb lemezből készítették a karosszériát, ezért a 2103-as 105 kilóval nehezebb lett a Fiatnál. Homlokfalát finoman előre döntötték, és a 124 Special és a 125-ös hűtőrácsának keverékét szerelték fel rá.
Az 1500-as motor vezérlését – akárcsak a többi modellét – nyomórudasról (OHV) egyvezérműtengelyes, felülvezérelre (SOHC) alakították. Kurblival is indíthatóvá tették (a Fiaton ilyen nem volt) és – szintén a hidegindítást megkönnyítendő – kézzel is működtethető AC-pumpát szereltek rá. Megerősítették a futóművet, hátra a tárcsák helyett dobfékeket építettek, és megjelent a vákuumos fékrásegítő is.
Az utastér a béketáborban megszokotthoz képest kifejezetten fényűző volt: gazdag műszerezettséggel, olajnyomás- és fordulatszámmérővel. Mindezt megspékelték még jó hangszigeteléssel – a géptető belső oldalára paplant csavaroztak – hátsó kartámasszal középen, és a rádiónak is csináltak helyet. Nem ment minden olajozottan. Olyan problémák hátráltatták a gyártást, mint az első és hátsó lámpák foncsorozása és a lencsék, burák elkészítése. A hazai beszállítók rendre elbuktak, így egészen az 1600-as VAZ 2106-os, 1976-os megjelenéséig, olasz Carello, csehszlovák PAL, vagy NDK-s FER fényszórókat használtak.
A 2103-ast otthon 1972-végén dobták piacra, az arra az évre előirányzott mennyiség mindössze 500 példány volt, de a vezérigazgató, Viktor Nyikolajevics Poljakov túl akarta teljesíteni a tervet, ezért legyártatott még 1500-at. A többlethez azonban nem voltak megfelelő ülések és műszerfal sem, ezért az 1200-as (2101) pultjával és ülőgarnitúrájával szerelték fel őket. Ezek voltak a 2103V-k (V: vremennij, azaz ideiglenes), ma valamennyi gyűjtői kincsnek számít.
Az 1500-as azonnal sláger lett, óriási volt rá a kereslet otthon és a KGST-ben is. Mindenhol éveket kellett várni rá, pedig nem volt olcsó, 7500 rubelbe került (a 2101-es csak 5500-ba). 1973-tól bővült a motorkínálat, először az 1200-as jelent meg (VAZ 21035), 1975-ben pedig – eleinte csak a szovjet piacon – bevezették a 78 LE-s 1600-ast is (VAZ 21031). Utóbbi vitte a 2106-ost is, 1976-tól. 1977 is hozott itt újnak számító motort, az 1300-ast (VAZ 21033). Kombit is terveztek, de végül elvetették. Nyugatra szintén küldtek 2103-asokat, egy megállapodás értelmében azonban csak 1974-től, miután a Fiat 124 kifutott.
