Sok prototípus után a Favorit volt a Skoda első, sorozatgyártású elsőkerék-hajtású modellje. Egy szépen megőrzött 1990-est próbáltunk ki.
A Skoda Favorit története
A Skoda már jóval a második világháború előtt, és utána, a szocializmus által megnyomorítva is nagyszerű autókat gyártott. A nagy sorozatú farmotoros 120-ason már az 1970-es évek végére túllépett az autógyártás, új modell kellett. A csehszlovák kormány a 80-as évek elején utasította is a Skoda Műveket egy vadonatúj, modern, és „nyugaton is piacképes” típus kifejlesztésére.
Két és fél év volt a határidő, annak ellenére, hogy a gyár vezetése, ötöt kért. Az összes felelősség és az ezzel járó teher Petr Hrdlickára, a főmérnökre zúdult, aki emiatt kíméletlenül hajtotta is az embereit. A Jaroslav Kindl mérnök-formatervező által megtervezett 780-as, fronthajtású prototípust nem találta megfelelőnek, de tudta, hogy a gyári gárda képes a megfelelő műszaki alapok megalkotására.
A külföldi (nyugati) eladhatóság szempontjából különösen fontos karosszéria ügyében éppen ezért híres nyugati stúdiókhoz fordult. Az Italdesign és a Pininfarina nem állt kötélnek, a francia Chausson pedig drága volt, így a Bertone lett a befutó.
Ők 28 millió koronáért egy ötajtós, egy lépcsőshátú, egy kombi, egy kupé és egy pick-up megtervezését is vállalták. Pénz híján a 120-as motorját vették alapul, amit kicsit átdolgoztak az első beépítéshez, de idő közben Európában szigorodtak az emissziós szabályok, megjelent az ólommentes benzin, és a katalizátor is. Ezért a motorra újabb, alapos átalakítás várt; a Porsche a motorfelfüggesztés és a hangszigetelés megtervezésében is segített.
Két gépet terveztek, még mindig a korábbiak alapjain: az ólmozott és alacsonyabb oktánszámú normálbenzint is megemésztő, kisebb kompressziójú 135 kódjelűt, és az emelt sűrítésű 136-ost, kimondottan ólommenteshez. Később (1993-tól) készült katalizátoros és Bosch Mono Motronic befecskendezős változat is. Mindegyikhez ötfokozatú kézi váltó járt, előre McPherson, hátra csatolt lengőkaros futóművet szereltek.
1984 decemberére készültek el a prototípusok, a Tatra pályáján tesztelték őket, 150 000 km-en át. Az eredményeket összevetették a szintén kipróbált Fiat Unóéval és a Volkswagen Golféval is; a Favorit (a Skoda 1936 és 1941 között már gyártott ilyen néven autót) kielégítően teljesített. A csehszlovák állam és a Bertone közötti viták és a gyártósor felállításának időigénye miatt késett a megjelenés, csak 1987-ben mutatták be, a Brnói Vásáron.
Hatalmas volt a tolongás a standon! A 2,5 milliárd koronából kifejlesztett új Skoda igazi „nyugatias” ferdehátú volt, a KGST-ben csak a Lada Samara és a lengyel FSO Polonez volt hasonló. Nyugaton, ahová nagy ambíciókkal indult, erős konkurencia várta.
1990-ben bevezették a kombi Formant, a Praktik nevű furgont, a platós Pick-Upot és a magasított műanyag tetős Forman Plust. Különleges fényezésű, néhány extrával felszerelt limitált sorozatok is készültek, ilyen volt az Excelent, a Prima és a különféle Line-ok egész sora: Silver Line, Black Line, Green Line, Comfort Line és Bike Line.
A gyártás beindítása alaposan meggyengítette a Skodát, miközben éppen a Favorit megérkezése miatt drasztikusan csökkentek a 120-as eladásai. Mindez komolyan hozzájárult ahhoz, hogy 1991-ben a végül a Volkswagen felvásárolta a márkát. A németek eleinte csak óvatosan avatkoztak a gyártásba, de még ez is azonnal meglátszott az újabb Favoritok anyag- és összeszerelési minőségén. VW motorokat csak az 1994-es utód, a Felicia kapott.
