A legendás Quattro kétkerék-hajtású változatát vezettük; a legerősebbet próbáltuk ki.
Az Audi Coupe GT története
Történetünk idején Giorgetto Giugiaro már régóta a Volkswagen–Audi csoport házi szabójának számított. ő tervezte a VW Passatot, a Golfot, a Sciroccót és a Jettát is, na meg az Audi 80 B2-t.
Így, amikor négy év kihagyás után (az Audi 100 Coupe 1976-ban futott ki) ismét kétajtós GT kellett, természetesen megint őt bízták meg. Egyik saját munkáját, az Audi 80-ast fektette a műtőasztalra és alaposan fel is trancsírozta, de a kupé formái az övvonalig nagyjából megegyeznek a limuzinéval. Az A-oszlopokig még az orr is hasonlít, de a nagy téglalap helyett iker-kocka fényszórókat visel, nagyobb és laposabb a szélvédője az oldalablakok pedig határozottabban dőlnek befelé.
A lejtős far alapjaiban más… Közben egy mérnök, Jörg Bensinger ötlete nyomán eldöntötték, hogy a katonai VW Iltis négykerék-hajtásával versenyautót is terveznek az új kupé karosszériájával.
Ez lett a legendás Ur-Quattro (ur: ős), ami 1980-ban a fronthajtású Coupe-val egyszerre jelent meg. Három változat szerepelt a kínálatban: a Quattro, a négyhengeres GL 1,6–1,8 l-es motorokkal, és az öthengeres GT, 2,0 és 2,2 l-es gépekkel. A GL-hez négyfokozatú a GT-khez ötsebességes kézi váltó járt, és automatát is lehetett rendelni. Futóműve sem különbözött a 80-asétól, elöl McPhersonon, hátul Panhard-rudas merevtengelyen gurult, a négyhengereseknél csak előre, a GT-knél mind a négy kerékre tárcsaféket szereltek.
A sima vonalú, elegáns nagykupé drága volt, az alapmodellért is 22 000 márkát kértek akkor, amikor egy hasonló képességű Opel Manta GT/E csak 17 500-ba került.
