A Dolomite Sprint a brit autógyártás gyöngyszeme. Nem a szigetországi márkák hagyományos értékein lett azzá: a világ első, sorozatgyártású 16 szelepes autómotorja miatt. Csak nagyon kevés készült, mi mégis találtunk egy szép gyári balkormányost; itthon.
A Triumph Dolomite Sprint története
A Dolomite a Triumph 1965-ben indított Ajax fedőnevű fejlesztési programjának utolsó modelljeként lépett a színre, 1972 őszén. A márka „kisautóinak” megújítását célzó nagy terv első autója a már 1965-ben bevezetett – és az 1959 óta gyártott hátsókerék-hajtású Herald leváltására a piacra küldött – elsőkerekes 1300-as volt. Nem fogyott jól, a British Leyland (a Triumph 1960 óta tartozott a brit autóipari mamuthoz) vezetősége ezért átrajzoltatta, de igazából csak az orra és a fara változott.
A frissített vonalakat nagy név, Giovanni Michelotti vetette papírra (sok Ferrari és Maserati mellett nagyrészt ő alkotta a BMW Neue Klassét is). A jellegzetesen Michelotti ízű átdolgozással új, OHV-vezérlésű 1500-as motor is járt, és hogy még összetettebb legyen a kép, kisebb formai módosításokkal, de lényegében ugyanebben a karosszériában, és még ugyanebben az évben (1970-ben) piacra dobták a hátsókerék-hajtású Triumph Toledót is.
Az 1971 októberében bemutatott, de a gyári sztrájkok miatt csak egy évvel később sorozatba vitt Dolomite tulajdonképpen a Toledódtól származik, megjelenése szőröstől-bőröstől Michelotti munka. 1850 köbcentis, lánchajtású OHC-vezérlésű, vasblokkos, aluhengerfejes motorja azonban alapjaiban új fejlesztés volt (91 LE), később ezt a gépet szállította a Triumph a Saab-nak is, a 99-esek orrába.
A közvetlenül a BMW 02-esei ellen harcba küldött újdonág nagyon jól fogyott, ám az 1850 köbcentis sorozatból 1972 és 1980 között így is csak alig több mint 79 000-et gyártottak. Később más motorok is beléptek, volt 59 LE-s 1300-as és 1500-as is 72 LE-vel, mindkettő OHV-vezérléssel. Alapból minden Dolomite-hoz négyfokozatú váltó járt, felárért overdrive-ot (elektromágnesesen kapcsolható gyorsító áttételt) is lehetett rendelni.
Az igazi csúcs, a Sprint csak 1973 júniusában érkezett meg, erősen rövidlöketű 2,0 l-es motorja – annak ellenére, hogy az 1850-es alapjain szerkesztették meg – maga volt a csoda: a Triumph gárdája a targoncák, és tűzoltószivattyúk mellett kiváló versenyerőforrások fejlesztésével is fogalakozó Covetry Climax mérnökeivel együtt megépítette a világ első, sorozatgyártású 16 szelepesét.
Az eredetileg 135 LE-sre tervezett, végül 128-at teljesítő motor összetett szerkezetű egyvezérműtengelyes OHC hengerfeje több műszaki díjat is elnyert a 70-es években. A négyfokozatú váltót és a differenciálművet a kétüléses Triumph TR-ből vették át, szűkebb áttételi lépcsőkkel.
