A Rolls-Rolyce második különleges sorozata 1925-ben érkezett, sok műszaki újdonsággal.
Már az előd, a Silver Ghost (Ezüst szellem) is a mennybe ment, Nagy-Britannia és a világ gazdagjait szállította. Utódjánál még magasabbra tette a lécet a márka. Egy kis etimológia: hivatalosan mindkettőt 40/50 HP-nak hívták, ahol az első szám az adó-lóerőket, a második a tényleges teljesítményt mutatta. Az újonc először a New Phantom nevet kapta, a régit akkor keresztelték át Silver Ghostra.
Amikor 1929-ben kijött a következő sorozat, azt már Phantom II-nek nevezték el, elődje így lett Phantom I. Az összes elnevezés a működés csendjére utalt, a korszak autóihoz viszonyítva a Rollsok valóban lopakodó üzemmódban közlekedtek. A legfontosabb újítás az elődénél nagyobb, 7,7 l-es soros hathengeres motor volt, az oldaltszelepelt (SV) helyett már modernnek számító OHV-vezérléssel.
A Rolls mindig titkolta a teljesítményt, elintézte az „elegendővel”, de itt tudható, hogy a motor 95-100 LE-t termelt. A két háromhengeres részre osztott gép leszerelhető hengerfejekkel és dupla gyújtással készült, egytárcsás száraz kuplungon és három- vagy négyfokozatú váltón át hajtott hátra. A futómű a Ghost-ból jött, elől-hátul laprugós szerkezettel és a Hispano-Suiza-tól vásárolt hidraulikus, rásegítős (!) dobfékekkel mind a négy keréknél. Kétféle tengelytáv készült, a rövidebb 3645, a hosszabb 3823 mm-es volt; és itt be is fejeződött a gyár munkája, a kocsik ugyanis mozgó alvázként készültek, a tulajdonosok választottak karosszériaműhelyt, ahol elképzeléseik és pénztárcájuk szerint gyártattak rájuk felépítményt.
