Carrosserie Van Vooren
Száz éve, ha egy jómódú tulajdonos új kasztnit akart szabatni autójára, könnyű dolga volt: betért a Párizs belvárosában sorakozó fényűző műtermek egyikébe, például a Van Voorenhez, és ők minden elképzelését megvalósították.
A kor egyik csúcsmodellje volt a Panhard & Levassor X14 Torpedo. A hétüléses túrakocsit 4,4 l-es 25 LE-s négyhengeres vitte
A holland származású Achille Van Vooren 1910-ben nyitotta meg műhelyét, és kezdetben egyszerre foglalkozott hintókkal és automobilokkal, mindkettőt csúcsminőségben gyártotta. Első autókarosszériáit 1911-ben szerelte fel két hatalmas túrakocsi, egy Mercedes 38/70HP és egy Panhard & Levassor X14 alvázára, a harmadik egy kétüléses 1912-es Hotchkiss 55HP volt. Mindhárom ma is megvan. 1919-ben visszavonult, a remekül prosperáló cég vezetését műszaki igazgatójára, Marius J. Daste-ra bízta.
Jellegzetes Bugatti-ruhába bújtatott, bébi-Rollsnak is nevezett Twenty 1925-ből. Kívül csak a hűtőmaszk maradt gyári
1923-ban Daste megvásárolta Charles Weymann-tól (őt már korábban bemutattuk) a különleges, fakeretre feszített műbőr kocsiszekrények gyártási jogát, a Hispano-Suiza H6-ok és a Bugatti T44-esek, T45-ösök náluk ezzel a technológiával készültek. A nagy áttörés 1929-ben jött, az új üzlettárssal, Robert de Prandiéres-rel együtt. Daste ekkor fejlesztette ki azt a gumi szilentblokkokból és csuklókból álló rendszert, ami a kor betegségét, a felépítmény nyikorgását küszöbölte ki, sőt képes volt a faváz vetemedésével is megbirkózni.
A guruló alváz és néhány háztömbnyire a felépítmény is Párizsban készült a Hispano Suiza HS26-hoz
Több mint 40 autógyár vette meg a szabadalmat, a Van Vooren rengeteg pénzt keresett vele. Ezt az 1930-as években újabb találmány követte, a B-oszlop nélküli karosszéria. Az innovációk, a megalkuvás nélküli minőség és a finoman adagolt kissé konzervatív elegancia meghozta a világhírt. A személyes ismeretségek is szépen hoztak a konyhára: miután Daste 1932-ben az egyébként a Van Vooren szalonjától csak pár száz méterre levő Hispano Suiza gyártási igazgatója lett, sorra adta haza a munkákat, a HS26, a K6 és a J12 modellek jó harmadát.
A legnagyobb Hispano, a tizenkét hengeres J12 1933-ból. Egyszerű formavilágú, de elegáns sportkasztnit szabtak rá
Walter Sleator, aki az 1920-as években a cég kiállítótermének vezetője volt, miután átvette a Rollsszok és a Bentleyk francia márkaképviseletét, szintén elhalmozta a Van Voorent tennivalóval. A Prandiéres és Dominique Lamberjack Bugatti-kereskedő barátságnak köszönhetően rengeteg 43, 44, 46, 49, 50 és 55 típusú alváz is vendégeskedett Van Voorenéknél sőt húsz Type 57-re is érkezett megrendelés. Az utóbbiak közül igazi remekmű az az 57C, amit a francia kormány rendelt meg, és Mohammed Reza Pahlavi iráni sah esküvői ajándékának szánta.
Francia Marchal fényszórókkal világít és Michelin abroncsokon gurul a Bentley 4¼ Litre Fixed Head Coupe
Egy másik uralkodó is szerepelt a megrendelők listáján, az indiai Aga Khan. Az ő Delage D8-120-asa makettként, e számunk modelles írásában látható. 1943-ban a németek lebombázták az üzemet, az összes dokumentáció is odaveszett. 1947-ben nagyon szerényen indult újra a gyártás, a cég restaurálást és lakatolást is vállalt. A Bentleyvel megmaradt a jó kapcsolat, a Mark VI-ból többet is karosszáltak, majd üzem 1950-ben végleg bezárt.
Reza sah krómcicomás nászajándék Bugattijának süllyeszthető a szélvédője. 3,2 l-res 175 LE-s feltöltős soros nyolcas repítette