Riga 3 (1967)
A Rigát nem igazán szerették mifelénk, és veteránként sem tolonganak érte, de a 3-as sorozat igazi csemege.
Jól fut egyenesen, kanyarodni is könnyű vele, de az állvány minduntalan leér kanyarban, és akkor is, ha nagyobbat rugózik a gép. 193 cm-es magassággal is kényelmes rajta ülni.
A Szovjetunió agytrösztje már az ötvenes évektől szorgalmazta, hogy gyártsanak végre olcsó kismotort. Csigatempóban haladt a munka, csak a hatvanas évek közepére, 1965-re készült el az RMZ, azaz a Riga Motocikl Zavod (Riga Motorgyár) prototípusa, a Riga 1-es, ami lényegében megegyezett az itt is bemutatott 3-assal. A tempóra jellemző, hogy mire a 3-as megjelent a hazai Budapesti Nemzetközi Vásáron, már 1967-et írtunk.
Műanyag kapcsolóval működtethető a lámpa és a búgó hangú kürt, a markolat alatti kar a leállító dekompresszor. A krómok mindenütt gyáriak, nem zavaró, hogy kopottak
19 colos kerekeivel, a gumikat oldalról is takaró szoknyás sárvédőivel kicsit hasonlít a Bervár, valamint a Simson SR2-esre is, bár ezek a hatvanas évek végére kifutó modelleknek számítottak. A Riga fejlesztői nem vesződtek saját motorkonstrukcióval, a Jawa Stadionban dolgozó S 50 jelű egyhengerest vették át a csehektől. A szériagyártás ugyanennek a motornak a kissé módosított, rigai gyártású másolatával indult, a szovjetek nem ellopták, hanem megvették a licencet.
Kúpos csavar a benzincsap: ha kitekerjük, jön a nafta, nincs külön tartalék állása. A dekli általában hiányzik, ahogy a vázba ültetett szerszámosüreg fedele is. A szögletes nyíláson benyúlva lehet a légszűrőt nyitni-zárni, és az úsztatós szívató gombját megnyomni
Az immár S51 jelzésű kétütemű klasszikus kényszerléghűtéses, pedálozással indítható, mágnesgyújtásos erőforrás a gyári kezelési könyv szerint 2 LE-t tudott új korában, és ha az ember kitartóan húzta a gázt, akár az 50 km/órát is elérhette. A bal kéznél lévő kuplung- és váltókarral két fokozat közül választhat a motoros: lent a rövid egyes, középen az üres, fent a kettes. Jól meg kell gondolni a kapcsolást már enyhébb emelkedőn is, a két sebesség között óriási a szakadék: egyesben már üvölt a gép, amikor kettesben éppen, hogy felpörög. 25 km/órát tartva – a gyár szerint – a kisgép beérte 1,5 l/100 km keverékkel.
Gyári a kipufogó, még lehet hozzá találni eredeti szovjet gyártmányút, jó minőségű krómmal. A váz alja 130 mm-re van a földtől, a tengelytáv 1170 mm
A 3-ast csak 1969-ig készítették, utána jött a 4-es, ami műszakilag megegyezett az elődjével, de a modernizálás jegyében elveszítette minden báját: 16 colos, vastagabb gumis kerekekkel, egyszerűsített sárvédőkkel szerelték. A kipróbált türkiz zöld és tojáshéj fehér színkombinációjú motor a gyártás első évéből való, Lukács Pál motorépítő, restaurátor garázsából hoztuk ki a próbakörre.
60-ig skálázták, az utazótempó 30 és 40 km/h közötti
Nagy értéke, hogy mindene megvan, a karburátortakaró, az azt felfogató eredeti csavarok, az apró prizmájú hátsó lámpa, a szerszámosdoboz fedele mind nehezen beszerezhető kincs. A krómozott elemekhez nem nyúltak, a festett részek viszont megújultak, ahogy a nyereg, a bowdengarnitúra, és a motort is felfrissítették. A felniket letisztították, rendbe tették az elektromos rendszert, a küllőket galvanizálták. Pál nyugodt szívvel adja oda kincsét, pedig még csak keveset ment a felújítás óta.
Csak a 3-asé az S51-es jelzés. A megbízhatatlan mágnesgyújtás az egyik legnagyobb problémája, a Riga klubosok (www.riga.hu) már megtalálták a jó helyettesítő megoldást, a Terra kistraktorét – ebben a motorban is az van. A 4-esben már strapabíró, transzformátoros volt a rendszer
Pöccre, vagyis fél pedálfordulatra indul a kétütemű, érces, férfias hanggal zengve, de egyenletesen jár, szívató nem is kell. Az elindulás nem egyszerű, a pontatlan karral nehéz megtalálni az ürest. Egyes, aztán kettes, váltás után hosszú másodpercek telnek el, amíg újból magára talál a szerkezet. Vígan pöfögi az 1:25-ös keveréket, érzésre 30 km/h körül (az órája most nem mutat) még bőven van benne tartalék. Kisebb emelkedőn sem fogy ki belőle a szusz, ha mégis, jön a visszakapcsolás, egyesben a Riga mindent legyőz.
A hátsó sárvédő alján van két furat: nálunk sárfogót, másutt rendszámot csavaroztak oda. Eredeti orosz, 2,25×19-es gumikon fut. Tankja 5,5 l-es
Gyengék a fékek, valószínűleg kemények a gyári betétek, a kontra sem túl meggyőző, de van értékelhető rugózás. Könnyű vele manőverezni, és az ülés is kényelmes. Ha a középállvány nem érne le állandóan, még kéne is a szerethető kis pöfögő…
KaMi