Rolls-Royce Phantom történet
Kezdetben amerikai összeszereléssel is készült a Rolls-Royce leghosszabb múltra visszatekintő típusa.
Mulliner karosszériás Phantom I limuzin (1927). A fémszínű, csupán felületkezelt alumínium gépháztető ma is rendelhető opció ennél a típusnál
A Phantom a Rolls-Royce legenda alappillére, jó eséllyel az egyik, ha nem a leghosszabb ideje változatlan formában, 1925-től létező autó típusnév. A születése körül azonban akad némi zűrzavar. Eredetileg a 40/50 HP, azaz a Silver Ghost (Ezüst Szellem) erősebb, 7,7 l-es, soros hathengeres motorral szerelt változatát hívták Phantomnak – ennél a külön-külön levehető hengerfejek kéthengerenként alkottak párt. Anglián (Derby) kívül 1926-tól az Egyesült Államokban, Springfieldben is folyt Phantom összeszerelés.
Nem aktuális divathóbort a matt festés: amerikai Phantom I Riviera Town Brougham (1929), a Brewster & Co. szabóságból – 7,7 l-es sorhatos vitte
A tengerentúli változat a motor kenőrendszerével, nyújtott kivitelnél a rövidebb tengelytávval, és négy- helyett háromfokozatú sebességváltóval mutatott eltérést, továbbá a Silver Ghost-tól származó alvázra zömében a Brewster & Co. készített felépítményt, míg Európában több híres karosszériaszabászat – Hooper, James Young, Mulliner, Park Ward – dolgozott a Rolls-Royce-nak. 1931-ig 2269 brit és 1240 amerikai Phantom készült, de a sorozat 1929-től már Phantom I jelzéssel élt, mert időközben bemutatták a Phantom II-t.
Egyszerű vonalvezetés, mégis lenyűgöző elegancia: Gurney Nutting felépítményes Phantom II 40/50 HP Continental Sports Saloon (1934)
Ebben maradt a 7,7 l-es sorhatos, de új volt az alváz (normál tengelytáv 3700, hosszú 3800 mm), a hátsó konzolos felfüggesztés, a négysebességes váltóban csak az indítófokozat nem kapott szinkront. Különlegesség a 278 példányos Continental sorozat (erősebb motor, rugózás). A Phantom II 1936-ig élt, és ez a modell volt az amerikai gyártás hattyúdala, utána bezárt az üzem.
Tervezői forradalom 1932-ből: csónaktestű Phantom II 40/50 HP Continental Boattail Tourer. A hátsó utasok előtt is volt külön szélvédő
A Phantom III, a második világháború előtti utolsó nagy Rolls-Royce új korszakot nyitott. Az alváza 1,8 tonnát nyomott, míg a 3,6 m tengelytávú komplett autó súlya elérhette a 3,5 tonnát. Meghajtását először – és a BMW korszak kezdetéig utoljára – bízták V12-esre, a könnyűfémblokkos, kettős gyújtású (24 gyertyás) motor hengerszöge 60 fok, lökettérfogata 7,3 l, teljesítménye 165-170 LE volt.
Áramvonalas karosszériával is készült Phantom III, ez volt az 1937-es Aero Coupe. 2012-ben egy aukción 473 ezer amerikai dollárért cserélt gazdát
A négyes kéziváltó 1938-ban overdrive fokozatot kapott, a négy kerékre ható szervofék licencét a Hispano-Suiza adta el a briteknek. Bár a gyártás hivatalosan 1939-ben leállt, 1940-ben még szereltek össze alvázat, 1941-ben pedig karosszériát, sőt az utolsó autó átadása a háború miatt 1947-re tolódott – összesen 727 Phantom III készült.
Luxus a Phantom VI fedélzetén. A vezetőtér és az utastér klímáját külön lehet szabályozni, a térelválasztó üveget villanymotor mozgatja
Rövid szünet után, 1950-ben érkezett az 1956-ig csupán 18 példányban épített, szinte kizárólag sejkek, hercegek, uralkodók által vásárolt, 5,77 m hosszú Phantom IV, az orrában 5,7 l-es, soros nyolchengeressel, a hűtődísznél olykor térdelő alakzatú Emily szoborral. Érdekeség, hogy ez volt az első automataváltós Phantom, a négyfokozatú szerkezetet 1954-től alkalmazták.
Phantom V Limousine Park Ward (1962). A Landaulette karosszériás VI-osnál az utasok feje fölötti tetőrész nyitható volt. John Lennon 1965-ös autója modellként is megjelent, de az „átpingált” Phantom V csak elméletben teremtett kultuszt, a gazdagok nem követték a zenész hóbortját
A Phantom V (1959-1968, 516 db) és az első sorozatot záró Phantom VI (1968-1990, 374 db) között szoros a rokonság, alapjukat a kisebb Silver Cloud képezte. Az V-ös karosszériája 45 mm-rel nyújtózott hat méter fölé, a 6,2 l-es, 90 fokos, dupla SU karburátoros V8-ashoz négyfokozatú bolygóműves automataváltó kapcsolódott. 1963-ban megjelentek az ikerfényszórók, két évvel később pedig John Lennon borzolta a konzervatív britek kedélyét a fehérről tarkára festett Phantommal.
1973-ban, Phantom VI alapra az olasz Frua készített egyedi kabrió tanulmányt, Drophead Coupe néven
A VI-os új műszerfallal, majd 1979-től a klasszikusnak mondott, 6,75 l-es V8-assal, négy- helyett háromfokozatú, amerikai GM-eredetű automataváltóval, de még mindig négy dobfékkel készült 1990-ig (némely forrás szerint 1992-ig), mint a Rolls-Royce utolsó alvázas típusa.