BMW 2002 Automatic (1972)

A BMW-nél az 1960-as évek elején elhatározták a márkaarculat frissítést, és az eredmény hamarosan meg is jelent az új sorozat, a Neue Klasse formájában. A friss formafilozófia a sportosságot és a fürgeséget hangsúlyozta, Wilhelm Hofmeister főkonstruktőr éppen ezért a kétajtós konfiguráció mellett döntött. Az új, 02-esre keresztelt (utalás az ajtók számára) sorozat tengelytávja kb. 6 centivel rövidebb lett a korábbiakénál, az egész kocsi pedig könnyebb, gyorsabb és kezelhetőbb, mint négyajtós testvérei. Az első sportszedán, az 1573 köbcentis 1602-es 1966-ban mutatkozott be, őt követte a kigyúrtabb, 2,0 l-es, 100 LE-s 2002-es 1968-ban.

Hamarosan további típusvariációk is érkeztek, a dupla karburátoros Ti, a befecskendezős Tii, végül a rövid életű, 170 LE-s Turbo változat. Európában kapós volt az új portéka, de valahogy a nyolcsávos autópályák birodalmát is meg kellett hódítani. Ez eleinte nyögvenyelősen ment, egyrészt mert az 1,6-osok károsanyag kibocsátása nem felelt meg az amerikai előírásoknak, másrészt a motorok sem voltak elég erősek és nagyok. A 2002-es tökéletesen megfelelt mindkét célnak, és hamarosan az amerikai középosztály státusszimbólumává vált.

1972-ben született főszereplőnk mostani tulajdonosának ifjúkori álma volt. 10 éve vásárolta az ízeire szedett, ládákba szortírozva vegetáló gépet. Pénz- és időhiány miatt nyolc év telt el a hiányzó alkatrészek beszerzésével, szerencsére a klasszikus BMW-khez mostanában is kapni gyári elemeket, javítókészleteket. 2009 decemberében kezdődött az összeszerelés, a karosszériát fémig letisztították, kicserélték a korrodált küszöböket, és az egészet jellegzetes, Inka 024 gyári színkódú narancsárnyalatúra festették le. Bár nem volt kopott, a blokkot az egyik hengerfal karcossága miatt fel kellett fúrni, az összes gumialkatrész, a kipufogó, a hátsó fékhengerek és fékpofák is újak. Belül a műszerfal konzolja és a napszítta üléshuzat friss, a 40 éves műbőr eredeti. A mindenre kiterjedő restaurálás nyáron fejeződött be, majd OT rendszám és FIVA vizsga következett.

A soros négyhengeres alapjáraton csendes, és gázfröccsre sem hördül fel különösebben. Az automataváltó ellenére fürgén gyorsul az egytonnás kétajtós, nincs késés. A ZF szerkezet városban is felkapcsol harmadikig, rángatások nélkül dolgozik. A fékek erősek, a pedál kemény. 130 km/óránál 4000 1/perc a fordulatszám, nagy a motorzaj, és a gördülés sem csendes. Az elől-hátul független felfüggesztésű – elől McPherson, hátul ferde lengőkaros – futómű feszes, de nem pattogós. Kormányrásegítés nincs, de a parkoló manővereken kívül nem is hiányzik.

A kissé puritán, műbőrrel és műfával burkolt, rövid lapú ülésekkel felszerelt utastérben, elöl a nyurgábbak is kényelmesen utazhatnak, hátul szűkösebb a tér, legfeljebb két átlagos alkatú felnőttnek van hely. A vezetőnek mindössze három műszerre – a kombinált vízhő-üzemanyagszint-olajnyomás kijelzőre, a sebességmérőre és a fordulatszámmérőre – kell figyelnie. A kis bajor hosszabb, autópályás túrákra is alkalmas, a mai forgalomban is jól teljesít, napi használatra kompromisszumok nélkül megfelel.

Huber Károly