Mercedes-Benz 450 SEL 6.9 (1976)

1972 szeptemberében nem csak a W108/109 sorozatot nyugdíjazta a Mercedes-Benz: az S-osztály hivatalos bevezetésével lerakta az egységes típusjelölés alapkövét. A gyári zsargonban W116 kóddal ismert autó forgalmazása a 280 S, a 280 SE és a 350 SE változatokkal indult, majd 1973 elején a 450 SE/SEL koronázta meg a kínálatot. A SEL tengelytávja 100 mm-rel hosszabb, 1973 novemberétől opcióként az összes befecskendezős S-osztály rendelhető volt így. Az autó kiemelkedő biztonsága (gyűrődő zónák elöl és hátul, négyküllős biztonsági kormánykerék, párnázott műszerfal süllyesztett kapcsolókkal, biztonsági üzemanyagtartály), és a C 111 kísérleti járműből átvett számos technikai újítás (korabeli gyári leírás szerint például fékezésnél a karosszéria kereszttengelye körüli bólintó mozgás minimalizálása) a szakújságírókat annyira lenyűgözte, hogy 1974-ben, az olajválság közepén a benzinpusztító V8-assal szerelt Mercedes-Benz 450 SE/SEL érdemelte ki az Év autója címet.

1978-ban az állólámpás 240 D 3.0 öthengeres, 3,0 l-es dízel erőforrását turbófeltöltővel látták el (115 LE), és a főúri kényelemet takarékossággal párosító 300 SD ezzel lopakodott be a luxuskategóriába. Nem titok, hogy ezt a „spórolós” kiadást elsősorban a szigorú, de az S-osztály eladásait tekintve rendkívül fontos észak-amerikai piac előírásai szülték. Szintén 1978-hoz kapcsolódik a Bosch céggel közösen fejlesztett, és elsőként bevezetett ABS, amely túlzás nélkül mérföldkő a járműbiztonság történetében.

A közel 70 000 márkáért, azaz két 350 SE áráért kínált 450 SEL 6.9 a W116 sorozat krémje volt 1975 szeptembere és 1980 májusa között. A korszak legmodernebb, legerősebb, leggyorsabb európai luxusautójának számító, kéttonnás modellből 7380 darab hagyta el a sindelfingeni üzemet, a tengerentúlra 1977-től exportálták.

A 6,9 l-es, szárazkarteres V8-as motor a korábbi W109 300 SEL 6.3 limuzin M100 jelű motorjának a továbbfejlesztése, Bosch K-Jetronic befecskendezővel, 286 LE-vel és 549 Nm forgatónyomatékkal. Az erő háromfokozatú, hidrodinamikus automataváltón keresztül jutott el a hátsó kerekekig – a korabeli kezelési könyv leírása szerint fokozatonként haladva 95, 155 és 225 km/óra volt az elérhető maximális sebesség. A rugózás eltért a normál S-osztálytól, a „hatkilences” alatt elöl-hátul ugyanúgy független felfüggesztésű, de a Citroënekhez hasonló hidropneumatikus rendszer dolgozott, automatikus szintszabályozással. A vezető a kormány mögötti kapcsolóval rögzített (S) és magas (H) állást is választhatott, előbbi az autó vontatásakor (megemelésekor), utóbbi rossz terepen segítette a haladást.

Alkalmi, 1976-os évjáratú tesztpéldányunk barna fényezésével a Ronin című mozifilm négykerekű szereplőjére emlékeztet, de nincs bulváros csattanó, Robert De Niro és Jean Reno nem ezzel a példánnyal akciózott. Az autó állapota néhány – zömmel utastérben felfedezhető – apróságtól eltekintve gyári, az órában valós adat a 97 000 megtett kilométer. A teljes velúr kárpit talán meglepő, az ember bőrülésekre számítana, pedig ez is olyan korabeli extra, amit a 6.9-es szériában megkapott. Ide tartozik még a négy elektromos ablak, a légkondicionáló, a központi zár, a fordulatszámmérő, az első-hátsó könyöklő, a fényszórómosó, és a Mercedes-Benzekben elsőként széria tempomat. Az opciós lista nem volt hosszú, innen a tolótetőt fedezhetjük fel az autón.

A hatalmas motor hosszas indítózás után, szélviharszerű süvítéssel kel életre, alapjárata rezzenéstelen, de gázadásra elmarad a V8-astól várt bugyogás – ez nem az amerikai, hanem a pedáns német iskola, ahol az osztályelső nem renitenskedhet. Menet közben azért beszűrődik az utastérbe némi dorombolás, ám megdöbbentő, ahogy ez a bálna gázadásra fityiszt mutat a mai forgalomnak. A komfortos futómű és a hatásos zajszigetelés tompítja ugyan a sebességérzetet, de a jobb láb biccentésére mindig határozott nyomással válaszolnak az epedás ülések háttámlái, a tükörben pedig hirtelen zsugorodni kezdenek a korábban még mellettünk lévő autók. Keserű utóíz, hogy nem csupán a 450 SEL 6.9, de a benzinszintjelző mutatója is képes lendületbe jönni, a sárga pálcika szinte szemmel követhetően tart a közel 100 liternyi naftához skálázott műszer üres jelzése felé.

A W116-os S-osztályon belül a 6.9-es ritka madár, hiszen a teljes gyártási mennyiségnek (473.035 db) csupán másfél százalékát tette ki.

– kázé –