Technikum

A tudásvágy villamosai - Mozgókönyvtárak

Budapest főváros vezetősége 1913. április 29-én hagyta jóvá a Fővárosi Könyvtár fiókhálózat-bővítési tervét, benne az ország első nyilvános parkkönyvtárának megvalósítható ötletével. A városligeti Állatkertben 1914. május 1-jén bevezetett szolgáltatás eltért a megszokottól: egy fából készült, 200-300 könyvvel megpakolt, két ceyloni törpe szamár vontatta kis kocsiról volt szó, amely a kert sétálóútjain barangolt. A látogatók ingyen válogathattak a szépirodalmi és ismeretterjesztő kiadványok közül, amiket távozás előtt a kapuban le kellett adni, de a bérletesek kölcsönözhettek is. A hamar népszerűvé váló fogat tavasztól őszig, kizárólag jó időben közlekedett 1919 őszéig, majd a húszas évek elő felében újraindították, és a második világháború végéig üzemeltették.

1944-45-ben, Budapest ostroma idején súlyosan megsérültek a Fővárosi Könyvtár hálózatának épületei. A budapesti villamoshálózat rekonstrukciója során Vas Zoltán főpolgármester, valamint a könyvtár vezetősége részéről összhangban merült fel az ötlet, hogy a fiókok nélküli peremkerületekbe villamossal lehetne szállítani a könyveket. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (Beszkárt) szintén támogatta a kezdeményezést, és az akkoriban fennálló krónikus járműhiány ellenére is ingyen biztosított három korszerűtlen, már korábban selejtezésre érett motorkocsit, hogy azokban mozgókönyvtárat alakíthassanak ki.

Az 1895-ben, illetve 1897-ben készült, eredetileg 9550, 9552 és 9556 pályaszámú járművek remekül beváltak, szorgos kezek munkájával polcok kerültek a fapriccsek helyére, és 1945. július 16-án sínre került a Fővárosi Könyvtár 1. számú, majd egy héttel később a 2. számú mozgókönyvtára. A harmadik villamos később csatlakozott a „flottához”. 1946 májusában az intézmény felvette a fiatalon elhunyt igazgató, Szabó Ervin nevét, és ez a villamosokra is felkerült. A személyzetet két fő, a villamosvezető és a könyvtáros alkotta, az olvasók egy ismeretterjesztő és két szépirodalmi művet kölcsönözhettek, maximum három hetes időtartamra.

Az „olvasó, művelt dolgozó” eszméje szerves részét képezte a pártpropagandának, és a korabeli sajtóvisszhang alapján a közönségnek valóban tetszett a szó szerint gördülékeny szolgáltatás. A kocsik mindig megszokott időben várakoztak a kijelölt pontokon (naponta két helyszín), így a könyvekkel nem kellett barangolni a visszaadáskor. Az első jármű Angyalföld és Zugló, a második Kőbánya és Kispest, míg a harmadik Budán, Kelenföld legforgalmasabb csomópontjain tűnt fel. Minden helyszínen nagyjából három órát időztek, és az érdeklődés kezdetben szinte állandó zsúfoltságot szült, mert a hangulatos eszközöket többen vették igénybe, mint sok fiókot.

További villamosokat később már nem állítottak üzembe, egymás után nyíltak az új vagy helyreállított fiókkönyvtárak, és a szervezők ezek figyelembevételével szüntettek meg régi, illetve jelöltek ki új állomásokat. 1955-ben a 3. számú kocsit kivonták a forgalomból – ezt 1949-től már eleve alig használták -, majd 1965-ben következett a 2. számú villamos hattyúdala. Mivel két évtized elteltével a sínen mozgó könyvtárak iránt drámaian lecsökkent az érdeklődés, az utolsó, 1. számú motorkocsi sem húzta sokáig. Négy évig még el-eldöcögött a legforgalmasabb helyszínekre, aztán 1969 őszén már hiába kereste a könyvbarátok maroknyi csapata, a nyári időszak végén a könyvtárvillamos eltűnt Budapestről, többé nem csilingelt.

1960-ban Herskó János rendezte, az akkor még félkész Lehel úti lakótelepen forgatott Két emelet boldogság című vígjátékot. Ebben Domján Edit játszotta Dr. Birkásnét, az ornitológus professzor feleségét, aki könyvtárosként éppen az egyik villamoson dolgozott. A villamosvezetőt Rajz János alakította. Akit érdekel, hogy életszerűen milyen volt és részben merre járt a különleges jármű, megnézheti a filmben.