Jelen idő

Peugeot L45 (1914) - Túl az Óperencián...

Néhány lelkes „amatőr”, többek között a zsiráfmotoros géppel is versenyző Georges Boillot a gyár engedélyével kísérletezésbe kezdett, aminek eredményeként megszületett az áramvonalas karosszériás, 7,6 l-es, félgömb égésterű, központi gyújtógyertyás, hengerenként négyszelepes és dupla vezérműtengelyes, szárazkarteres motorral hajtott L76 jelű versenyautó. A 112 LE-s géppel 186 km/h fölötti végsebességet lehetett elérni.

Az alapkonstrukciót megtartva, 1914-ben debütált a továbbfejlesztett L45, már „csupán” 4,5 l-es hengerűrtatalommal, mind a négy kerékre ható fékrendszerrel és a kerékcsavaroknál szárnyas anyákkal, amik jelentősen lerövidítették a kerékcserék idejét. A Peugeot 1913-tól részt vett az Indy 500-as futamokon, a márkát jól ismerték a tengerentúlon, így amikor a világháború miatt eltűntek a versenyautók, az amerikai szervezők Európába jöttek, hátha találnak „túlélő” példényokat.

Szerencséjükre két L45-ösre akadtak, az egyik a Lyoni Nagydíj tartalék gépe volt – mindkettőt elvitték. Az egyik Peugeot-t Art Klein vezette, 1923-ban a tulajdonába is került, majd 1949-től a multimilliomos Lindley Bothwell gyűjteményét gazdagította, aki 1986-ban bekövetkezett haláláig rendszeresen vezette is az eredti motorral és alvázzzal rendelkező kincset. A motor felújítására csak sokkal később, 2000-ben volt szükség, majd 2017-ben a Bothwell-gyűjtemény több tagjával együtt az L45 is aukcióra került.

Egy kilétét titokban tartó licitáló nagyra értékélte, hogy a világ egyetlen Grand Prix múlttal rendelkező Peugeot L45-öse a birtokába kerülhet, és ezért hajlandó is volt mélyen a pénztárcájába nyúlni: 7,26 millió dollárt, azaz több mint 2 milliárd forintot fizetett a legendás autóért. Ennél többet még egyetlen Peugeot-ért sem fizettek soha.