Technikum

Garázsok tűzbiztonsága - Vörös kakas

Amint a korbeli forrásokból kiderül, egy évszázaddal korábban még kevés figyelmet fordítottak a tűzrendészetre, a meglévő rendeletek felülvizsgálatáról, illetve betartatásáról alig gondoskodtak. Márpedig az autó nem csak a közhely szerint veszélyes üzem, a szakmai hiányosságok miatt a garázsokban gyakoriak voltak a legtöbbször súlyos személyi sérüléssel járó tűzestek, robbanások. Győr szabad királyi város tűzoltó-főparancsnoka, Erdélyi Ernő rövid tanulmányban foglalta össze a leginkább „nemtörődömségen” alapuló helyzetet, valamint részletesen vázolta a szakmai megoldások lehetőségét. A húszas években gyakorta megesett, hogy a lovaskocsival, fogattal rendelkező gazda „átállt” automobilra, a kocsisát kiképeztette sofőrnek, de a gépet változatlanul az állatok helyére állította be.

Erdélyi szerint érthetetlen volt ez a felelőtlen, az egész országra jellemző hozzáállás, hiszen a környező országokban, legfelsőbb hatáskörű rendeletekkel szabályozták a garázsok építését és tűzvédelmét, tehát követendő példában nem volt hiány. A katasztrófák jellemző okai között szerepelt a dohányzás és nyílt láng használata, miközben a műhelyben megszokott dolog volt a tankolás, vagy a petróleumban, benzinben végzett alkatrésztisztítás. Sokszor több hordó (!) benzint tároltak a kocsiszínben, ezekből helytelenül (petróleum-szivattyúval) fejtették le az üzemanyagot. Télen helyi tüzelésű, „szikrázó” vaskályhával fűtöttek, nem törődve azzal, hogy a járműveknél gyakori a különféle szivárgás, csepegés, a benzinnek pedig – a levegővel elegendő mértékben keveredve – elég egyetlen apró szikra.

Az autógarázsok célirányos védelme már a tervezőasztalon elkezdődik. Ideális, amikor a tűzbiztos falakkal (beton, tégla), ajtókkal, ablakokkal épített kocsiszín és a javítóműhely egymástól külön van. Egyszerűbb esetben hullámlemezből, szabad területen pedig akár vakolt vagy impregnált deszkából is építhető garázs, de a lakóépületektől legalább 10-15 m távolságot kellet tartani. A főparancsnok külön kitért az emeletes épületekre, kiemelve a tűzálló mennyezet, a vaskeretes ablakok és a homlokzati védőernyő fontosságát. A szellőzéshez „kereszthuzatos”, azaz ellentétes oldali, nagyjából 30 cm átmérőjű, sűrű dróthálóval védett, padlószintű nyílásokat javasolt. A padló lejtsen az ajtó (udvar) felé, a felület lehet beton, de annál puhább, nem csúszós, a folyadékokat át nem eresztő, hézagmentes burkolattal kell ellátni. Célszerű szennyvíz gyűjtőakna kialakítása, ami naponta üríthető.

Az ajtók kifelé nyíljanak, redőny és/vagy tolóajtó (ami könnyen megszorulhat) csak akkor alkalmazható, ha a helyiségen legalább egy hagyományos ajtó is van. Fűtésnél központi rendszert érdemes kialakítani, a fűtőközeg lehet forró levegő, gőz vagy víz, a lényeg, hogy nyílt láng ne legyen a helyiségben. A gázfűtés tilos. Ha nem kivitelezhető a központi fűtés, akkor külső kályhára van szükség, amelynek semmilyen nyílása, oldala nem közös a garázs/műhely légterével. A fűtőtesteken rongyokat, ruhákat szárítani nem szabad. A világításhoz zárt, dupla burás (a foglalatot is magába záró) lámpa javasolt, a villamos vezetékeket a falba süllyesztve, vagy Bergmann-csőben kell vezetni, a kivitelezésben a Magyar Mérnök- és Építészegylet szabályai az irányadók. A kapcsolókat, konnektorokat, biztosítékokat nem szabad a helyiségben elhelyezni, szükség esetén zárt, szikraképződés ellen biztosított konnektor a talajtól minimum 1,5 m magasra tehető.

Benzint tárolni kannában legfeljebb 15 kg-ot lehet, illetve két hordóban (max. 2×300 l) a föld felett is tartható, ha ehhez rendelkezésre áll egy világítás nélküli, önműködően csukódó vasajtós, könnyű tetőzetes, lakóháztól legalább 10 m-re lévő különálló épület. Automobilok javítása, alkatrészek benzinben, petróleumban való tisztítása a garázsokban tilos, az olajos rongyokat bádog vagy más nem gyúlékony, lefedhető tárolóba kell tenni. Az oltóanyagok- és eszközök közül szükség van kb. egy köbméter homokra és odakészített lapátra, a garázsokban, műhelyekben pedig 2-3 négyzetméteres lángálló takarókra. A készülékek széles választékából a porral, a gázzal vagy a habbal oltók javasoltak, ellenben a vizessel és a szénsavassal.

Ha a tűzbiztos garázs vagy műhely nem valósítható meg maradéktalanul (például régi az épület), akkor a tűz terjedésének lassítására kell törekedni. A garázst a javítóműhelytől minden esetben el kell választani, ha máshogy nem, akkor utólagos fallal és legalább bádoglemezzel – mindkét oldalán – burkolt faajtóval. A védelemmel kapcsolatban a helyi tűzoltó-parancsnokságoktól minden esetben kérhető szakszerű tanács és segítség.

(fotók: Fortepan, Farnadi-gyűjtemény és a szerző gyűjteménye)