Jelen idő

2017. február 14. kedd, 21:14

Dino Berlinetta Speciale - Magányos

Magánkézbe került a középmotoros utcai Ferrarik előfutára, a legendás Dino prototípus. Csinos összeget fizettek érte, pedig erősen hiányos állapotú.

A 2017-es párizsi Rétromobile kiállításra szervezett aukciót az Artcurial, ahol több különösen szép veteránautó mellett feltűnt egy igazi ritkaság is. Az 1960-as években a Ferrarinál még szentségtörésnek számított a 12 hengerestől eltérő motor, de akadtak géposztályok, ahol kis hengerűrtartalmú V6-osokat használtak. Enzo Ferrari elsőszülött fia, Alfredino mérnökként dolgozott a V6-os projekten, de korán elhunyt, így Enzo róla nevezte el azt a típust, amelynek leszármazottai meghatározó szerepet töltöttek, illetve töltenek be a mai napig a maranellói választékban.

Csupán 4,1 m hosszú és 1,7 m széles. Végül nem ezzel az orrkialakítással került szériagyártásba a Dino 206/246, ellenben a Fiat Dino frontrészén visszaköszön ez a megoldás…

Az 1965-ös Berlinetta Speciale a középmotoros utcai Ferrarik előfutára, kifejezetten apró autó, tengelytávja csupán 2280 mm. A specifikáció szerinti 2,0 l-es, 65 fokos hengerszögű, 180 LE-s (8000/perc), három Weber karburátorral ellátott V6-os motort az ülések mögé szerelték be. A (cső)váz elsőként az 585 számú volt, később ezt a 0848-ra cserélték. A tervező, Aldo Brovarone kétféle karosszériát álmodott, az egyiknél a 250 GTO-hoz hasonló fényszórókkal (végül ez került gyártásba a Dino 206/246-nál), a másiknál dupla fényszóróval plexi mögött. A prototípusból hamar múzeumi tárgy lett. Az Automobile Club de l’Ouest (ACO) gyakorlatilag a Le Mans-i 24 órás versenyeseményhez kapcsolódó szervezet és múzeum, ahol az épület előtti teret Jean-Baptiste Pininfarináról nevezték el, akinek halála után a fia, Sergio hozzájárult, hogy az 1967. június 10-én megnyitott kiállításon a Berlinetta Speciale ott legyen és ott is maradjon.

Mivel az ACO anyagi problémákkal küzd, most eladni kényszerült a híres és értékes Dino-t, hogy a befolyt összeget a többi jármű megőrzésére fordíthassa. Az egyedi példány után került piacra a Dino 206/246 GT/GTS, a már V8-as 308 GT4, majd jöttek a zsargonban “bebújósnak” nevezett középmotorosok: a 308, a 328, a 348, az F355, a 360, az F430, a 458 Italia, legutóbb pedig ez utóbbi turbós verziója, a 488 GTB. További érdekesség, hogy az eredetileg B-csoportos raliautónak szánt 288 GTO alapját a 308-as adta, mivel azonban a B-csoportot betiltották, a GTO kis szériás csúcsmodell lett 1987-ig, amikor megjelent a továbbfejlesztett változata, az F40… Ilyen pedigré mellett a Berlinetta Speciale vevőjét az sem érdekelte, hogy a prototípus jó állapotú ugyan, de igencsak hiányos. A motor látszatra komplett, de nincsenek benne dugattyúk, sem hajtórudak, a váltókar is csalóka, mert maga az öntvényház üres, és hiányzik a kuplungtárcsa, valamint a pótkerék is.

Szokatlan, hogy nem kerek a hátsó lámpa

Maguk a szakértők sem tudták, valójában mennyit ér a gépészetileg Ferrari, ám leginkább Pininfarina gyártmányú autó, de 4 millió eurónál alacsonyabb ajánlatra senki nem számított, míg a plafont 8 milliónál húzták meg. A tipp voltaképpen bejött, mert valaki 4 390 400 euróig elment a licittel. Viszonyításképpen: egy késői, 1974-es Dino 246 GT, vagány narancs színben 270 ezer euróért cserélt gazdát.