Technikum

Benzinkút-lobbi Magyarországon - Kútfejek

A nemzetközi multicégek ismeretében és jelenlétében, manapság már elképzelhetetlen a múlt század eleji állapot: a hazai (magyar) ipar fejlesztéséről szóló 1907-es törvénycikk kimondta, hogy vármegyei, városi és községi szinten a hatóságok, a hivatalok, az intézetek és intézmények csak a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával szerezhetnek be külföldi gyártmányú iparcikkeket. A húszas években, az első világháború után egyre szélesebb körben hódított az automobil, így a magánhasználatú személyautó, az autóbusz, a tehergépkocsi a hétköznapi élet része lett. Nem véletlen, hogy 1926. május 15-én a Bethlen-kormány belügyminisztere, Rakovszky Iván (Egységes Párt) körrendeletben hívta fel az érintettek figyelmét az érvényben lévő 1907-es rendeletre, ugyanis egyre több olyan, nem hazai előállítású termék érkezett az országba, melyek nem szerepeltek az engedély nélkül behozható cikkek listáján.

Az üzemanyagok (benzin) és a töltőállomások kiemelt figyelmet kaptak, mert a városok, a községek közterületén, országszerte egymás után létesültek a hatóságilag engedélyezett benzinkutak, a belügyminisztériumban azonban felfigyeltek egy aggasztó jelenségre. Ezt jelezve, két és fél hónappal a májusi körrendelet után (1926. július 31.), Rakovszky belügyminiszter országos – külön Budapest székesfővárosnak is szóló – körlevélben adott hangot az állami aggodalomnak, miszerint a szigorúnak mondott engedélyezési procedúra ellenére a hazai közgazdasági érdekek sokszor a háttérbe szorultak. Előfordult, hogy kizárólag külföldi vállalat kapott engedélyt töltőállomás létesítésére, ami a magyar érdekek védelme miatt megengedhetetlen gyakorlat, hiszen a külföldi kút értelemszerűen külföldi (saját) üzemanyagot forgalmaz.

A belügyminiszter körlevelében felszólított a hazai ásványolaj-finomító vállalatok pályázati meghívására, míg hivatali utódja, a szintén az Egységes Pártból érkező Scitovszky Béla további két, országos szinten érvényes kiegészítést tett ezzel kapcsolatban. Az elsőt 1927. január 15-én, nyomatékosan felhívva a figyelmet, hogy a pályázatokon csak akkor fogadhatók el a külföld vállalatok ajánlatai, ha ehhez ő személyesen, mint belügyminiszter előzetesen hozzájárult. A második kiegészítés, körrendelet formájában 1927. augusztus 13-án íródott, válaszul azokra a benyújtott panaszokra, amelyben tisztázták, mely hazai cégek foglalkoznak Magyarországon üzemanyag (benzin) előállításával. A felsorolásban (a pontos levelezési címmel együtt) szerepelt a Budapesti Ásványolajgyár Rt., a Hazai Kőolajipar Rt., a Magyar Fanto Művek Rt., a Magyar Petroleumipar Rt., a Nyírbogdányi Petroleumgyár Rt., valamint a Vacuum Oil Company Rt. – ez utóbbi egy észak-amerikai multi magyarországi leányvállalata, az anyagcég pedig több áttételen keresztül a későbbi Mobilgas/Mobil elődje volt.

A kutak engedélyezése és a benzin forgalmazása a ”hazafelé lejtő pálya” megteremtésével az állam szempontjából így már előnyösnek tűnt, de a Belügyminisztérium biztosra akart menni, ezért még több magyar céget próbált helyzetbe hozni. A Scitovszky magyar királyi belügyminiszter aláírásával 1928. április 20-án kiadott körrendelet kimondta, hogy a benzin árusítására nem csak közvetlenül a petróleumfinomítók jogosultak. Más, itthoni gyártókapacitással nem rendelkező hazai cégek is forgalmazhatnak olyan, természetesen magyarországi finomítóból származó és „jutányos áron kínált” üzemanyagot, amit nyilvános töltőállomáson lehet vételezni. A miniszter felhívta a figyelmet, hogy ezeket a forgalmazó cégeket ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni az elbírálásoknál, mint a gyártókat, kivételezni nem lehet, de nincs is értelme, mert az elsődleges állami cél, hogy hazai eredetű üzemanyag kerüljön forgalomba.

Bár úgy tűnt, ezzel az áprilisi intézkedéssel a Bethlen-kormány a saját baráti, támogatói holdudvarának tagjait kívánta busás profittal kecsegtető helyzetbe hozni, a rendszerbe – látszatra mindenképpen – beépítettek egy féket. Ha a pályázó belföldi vállalat vagy vállalkozó nem szerepelt az 1927. augusztus 13-i cégjegyzékben, továbbá nem rendelkezett belföldi ásványolaj-finomító gyárral, akkor a pályázaton való részvételhez a Kereskedelemügyi Minisztérium engedélyére volt szükség. Ebben a minisztérium igazolta, a pályázó vállalat vagy vállalkozó meggyőző biztosítékát adta annak, hogy „módjában áll a létesítendő kutaknál belföldi termelésű benzint forgalomba hozni, kötelezettséget vállal arra, hogy a kutakból kizárólag hazai gyártmányú terméket árusít, és mindezek igazolása végett az engedélyező hatóságnak, a szakközegeknek bármikor betekintést enged az üzleti könyvekbe, a levelezésekbe és a feljegyzésekbe”.

(fotó: Fortepan és a szerző archívuma)