1924 októberében indították a Lánchídon át Budára közlekedő 3-as járatot, de ez a fotó legalább egy évvel később készült: az Andrássy úton az Oktogonig 1925-ben hosszabbították meg a vonalat. Még „balra hajts!” szabály van érvényben, az út bal oldalán a bécsi Meinl kávét (később csemege áruházlánc) reklámozó furgon előtt Magomobil szürketaxi áll nyitott ajtóval

Gyönyörű vonalak a harmincas évekből: Mávag LO 4000 alvázra épített, vélhetően Zupka karosszériás autóbusz. A fotó az 1940-es évek elején, a XII. kerületi Csaba utcában készült, a különjárattal a Cecília Kórus indul fellépésre. A csomagokat a tetőn helyezték el, a busz a hátfalra erősítve vitt magával pótkereket

1944-ben, Budapest ostromában súlyosan megsérültek a közlekedési eszközök. Ezeket a már jobboldali közlekedésre alkalmassá tett, 1942-ben a gumihiány miatt vaskerekekkel, sínautóbuszként is járatott Mávag N26/36 típusú, Harcsa becenevű buszokat a Deák téren érte utol a végzet, háttérben a későbbi Budapesti Rendőr-főkapitányság (most luxusszálloda) épülete. Új kocsik híján sok ilyen – és ezeknél régebbi – háborús roncsot állítottak helyre, hogy 1945-ben egyáltalán elindulhasson a közösségi közlekedés

Maketten az 1949-ben átadott, Nyíri István Ybl-díjas építész által tervezett Sztálin, majd 1953-tól Engels téri központi autóbusz állomás. A korabeli indoklás szerint a metróépítkezés miatt, a földalattival való gyors csatlakozás érdekében került a belváros közepére ez a forgalmas létesítmény

Szabolcs utca 17. – ez volt a Mávaut központja, de a főműhely szintén ebben az utcában kapott helyet. A teljes komplexumot a 2000-es években ide tervezett kormánynegyed miatt bontották le, a terület jelenleg is egy üres grund. A felvétel az udvaron készült, a kétszintes épületre az évek során további emeleteket húztak fel. A teherautó felirata a Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság (MESZHART) rövidítése

Sztálin téri állomás, háttérben az 1960-as években létesített autóparkoló helyén álló háztömbbel. Fontos részlet a francia Chausson típusú autóbusz hátsó ikerkerekes tengelye: az eredetileg szimplakerekes megoldást három Mávaut-dolgozó (Harmati Sándor, Kelecsényi János, Straub Károly) 1948-ban bevezetett újításával alakították át nagyobb teherbírásúvá, ráadásul a speciális méretű import köpenyeket így hazai gyártmányú Cordatic abroncsokkal tudták kiváltani – addig több Chausson gumihiány miatt nem állhatott forgalomba

Sokáig nem tudott elegendő mennyiségű buszt gyártani az Ikarus, ezért vidéken Csepel teherautókból átalakított, egyszerű fabódés kocsik szállították a munkásokat, a bányászokat, de a Mávaut-vonalakon az utasokat is. A köznyelv szellemesen fakarusznak hívta ezeket a buszpótló járműveket, melyek utódjai elsősorban a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyár (ÁMG, 1963-tól Ikarus gyáregység) munkásszállító kisbuszai lettek, majd az Ikarus 200-as sorozat megszületésével az IFA-alapra épült 211-es típus

Bajban van a farmotoros Ikarus 55. A rendszám (két betű, három szám) alapján 1958 előtti a fotó, a gépházban és a busz alatt három szaki serénykedik. Ez egy korai 55-ös változat, a szélesre kitárható „tálalóajtó” mögött 125 LE-s, D613 jelű Csepel dízel erőforrással (az 1960-as években jött a 145 LE-s D614), a kerekek 20 helyett 22 colosak és a hátsó tengelynél még nincs kerékagyba épített bolygómű, ami később a jellegzetes Ikarus-búgásért felelt

Finta László tervezésű Ikarus 303 (1959) prototípus a Budapesti Ipari Vásáron. Ez volt az első magyar autóbusz biztonsági kormányoszloppal és borulókerettel, a komfortot légrugózás fokozta. A Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) 120 LE-s, V6-os (!) motort tervezett hozzá (jelzése: K-625), de a projekt hamar kifulladt. Csupán kilenc 303-as készült, a „sorozati” kocsik három helyett négy oldalüveggel és a tetőívbe tett panorámaablakok nélkül jöttek ki a gyárból, erőforrásukként négyhengeres Csepel D-414 (95 LE) szolgált

Duplán érdekes ez a fotó. A Fővárosi Autóbuszüzem tervei alapján ezeket az Ikarus 620/630 típusokat a Mávaut a saját műhelyében házilag csuklósította, két „félbevágott” busz összeépítésével – a képen nem újonnan gyártott busz, hanem főjavításhoz lecsupaszított váz látható. A helyszín a XIII. kerületi Szabolcs utca, de a Dózsa György út túloldalán, az egykori kórház mellett: valószínűleg ezek a javításra váró kocsik (a háttérben Ikarus 66-osok állnak) már nem fértek el a zsúfolt műhely előtt és átvontatták őket

Mennyasszonyi menet Volánbusszal – nem feltétlenül megrendezett jelenet. A hetvenes években már kalauznélküli járatok is közlekedtek, a megállóhelyi oszlopra tett tábla erre figyelmeztet: Perselyes járat, kérjük, szíveskedjék a 2 Ft-os pénzérmét előkészíteni és a perselybe dobni! A hátsó ajtó előtti létra nem szokatlan, az Ikarus 66 még tetőcsomagtartós volt, bár leginkább pótkereket tettek oda