Technikum

Az Országos Automobil-szakértő Bizottság - Hivatalosok

A múlt század elején a közlekedésrendészettel kapcsolatos intézmények közül kiemelkedett az Országos Automobilszakértő Bizottság (OAB), amely a kereskedelemügyi és a belügyekért felelős miniszter mindenkori véleményező szakközege volt műszaki, valamint közlekedésrendészeti kérdésekben. Az OAB hatásköre négy területre, alaptevékenységre terjedt ki. Típusvizsgálatokat hajtott végre (1), továbbá a tagok, mint hivatalos gépjárómű szakértők, az illetékes rendőrhatóságok felszólítására országszerte ellátták a gépjáróművek és a gépjáróművezetők műszaki vizsgálatát (2). Közlekedésrendészettel kapcsolatos műszaki kérdésekben – rendőri büntetőbíróságok, szakvélemények felülbírálása – véleménynyilvánítás (3), részvétel a rendőrhatósági időszaki ellenőrző vizsgálatokon (4). Kiegészítésképpen, a belügyminiszter megbízásával az OAB közreműködik egyes közlekedésrendészeti ügyek, esetek intézésben.

A kinevezések hosszadalmas procedúrával, meghatározott keretek között zajlottak. Az OAB és tagjai működésére vonatkozó szabályokat a fent említett két miniszter egyetértésével kiadott szabályzat állapította meg, de ennek tárgyalásakor, szükség esetén más szakterület vezetőjét (miniszterét) is bevonták. Minden kinevezés – az elnöknél, a tagoknál és a póttagoknál is – 3 évre szólt, ennek letelte után azonban csak az elnök és a tagság (személyenként külön) volt újra kinevezhető, a póttagság nem. Szabálysértés vagy személyi indok esetén saját kérésre a kinevezett személyt idő előtt is felmenthették.

Az OAB tagságot szigorú feltételekhez kötötték, a szabályzat például kimondta, hogy „Gépjáróműgyárosok és gépjáróműkereskedők vagy ezek alkalmazottai, továbbá gépjárművezetőképző magántanfolyam engedélyesek a bizottság tagjaivá nem nevezhetők ki.” Az elnökkel kapcsolatban kötelezővé tették a gépészmérnöki végzettséget, a gyakorlati szakismereteket és a gépjárómű vezetésben való jártasságot. Az OAB elnökét, a minisztériumok kiküldöttjeivel együtt a kereskedelemügyi miniszter nevezte ki, akárcsak a tagokat és a póttagokat. A tagoknál a kiküldetésbe beleszólt a belügy- és a honvédelmi miniszter, a pótagoknál egy személyt pedig a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) javasolt a bizottságba felvenni.

A szervezetnek saját jegyzője is volt, míg a létszámmal kapcsolatban úgy szólt a határozat, hogy „megfelelő számú szakértő, akik Budapesten és a vidéki gépjárómű kerületekben hivatottak a feladatokat ellátni.” Nem kevésbé körmönfontan volt körülírva az OAB működése is, konkrétan az „ügyek – ideértve a tagok miniszteri megbízását az elnöki jelölés alapján teljesített egyéni szakszerű tevékenységen kívül – elnöki hatáskörben, elnöki tanácsban és az OAB szaküléseiben nyernek elintézést.” Az elnöknek bőven akadt munkája, mert kizárólagos hatáskörrel ő intézte (intézhette) az OAB összes igazgatással kapcsolatos teendőjét és értelemszerűen elnökölt a bizottság minden ülésén (teljes ülések, szakülések), valamint az elnöki tanácsban. Ez utóbbi volt az OAB központi intéző szerve: az elnök mellett ebben tevékenykedtek a minisztériumok kiküldöttjei és azok a szakértő tagok, akiket az elnök hívott meg az ülésekre.

Az elnöki tanácsra három feladat hárult. Állást foglalt és döntött a főhatóságokhoz intézendő felterjesztések tárgyában (1). Megtárgyalta, majd a szükséges (műszaki, közigazgatási) intézkedéseket előkészítette az automobilizmussal és a közlekedésrendészettel kapcsolatos ügyekben (2), továbbá állást foglalt és közreműködött a belügyminiszter által kijelölt feladatokban (3). A teljes és a szaküléseken felmerülő szakmai kérdésekben az Országos Automobilszakértő Bizottság szakvéleményt nyilvánít és az elnöki tanácson keresztül kezdeményez(het) intézkedéseket.

(fotók: Fortepan)