Dukko

D’Ieteren Auto, 1805 Belgium - Örökletes

Brüsszel még a Holland Királyság része volt, amikor 1805-ben Jean-Joseph D’Ieteren bognármester megnyitotta kerékgyártó műhelyét. Jó szakember volt, hamarosan már komplett szekereket és hintókat épített, gyorsan felfuttatta az üzletet. Mint a mesékben, apákról fiúkra szállt a cég, a család soha nem adta ki az irányítást kezéből – ma is egy D’Ieteren, Roland vezeti a számottevő méretűre nőtt birodalmat.

A pompás díszhintóikért többszörösen díjazott unokák, – a belga és a holland királyi udvar beszállítói, Alfred és Emile – döntött az autókarosszériák építése mellett. Első benzinhintójukat 1897-ben rakták össze, abban a korban, amikor az automobil még divathóbortnak számított. A következő tehetséges generáció, Lucien és Albert regnálásával vált a társaság kasztnikészítő nagyhatalommá, a két világháború között száznál is több autómárkával dolgoztak. Az 1920-as években megvásárolták a Weymann-féle szövetkarosszériák szabadalmát, rövid ideig ilyen, ultrakönnyű felépítményű kocsikat is építettek.

Legszebb munkáik persze megrendelésre készültek, a méregdrága luxuskocsik szokás szerint gyári alvázra szerkesztett puccos felépítmények voltak. A legtöbb autó hazai alapokon – Nagant, Imperia és Minerva – valósult meg, ám hírük ment Belgiumon kívül is. A korszak krémjei – Panhard & Levassorok, Hispano-Suizák, Bugattik, Mercedesek, Delahaye-k, és Delage-ok kaptak divatos felöltőt az új üzemben, Elsene városában.

Nagyságrendileg összesen 6000 darabot szereltek össze, de nem volt mind önálló kreáció, mert Lucien az 1929-es válság idején elindította az új üzletágat, az amerikai Studebaker, Pierce-Arrow és Auburn luxusmárkák képviseletét. Hogy kicselezzék az import kocsikra kirótt horribilis védővámot, 1935-től a Studebaker személy- és tehergépkocsikat saját gyárukban szerelték össze. Itt kezdődött a kasztniszerkesztő szekció elsorvadása… 1948-ban Lucien fia, Pierre kiváló üzletet kötött: szerződött a Volkswagen Bogarak belgiumi értékesítésére, 1954-ben pedig a cég Brüsszel melletti telephelyén, Forestben megkezdődött a német népautók gyártása. A Bogár-divíziót 1970-ben eladták a Volkswagennek.

1950-ben a Porschét kaparintották meg, a legendás 356 B típusból néhány száz darab D’Ietereneknél készült, a megmaradt példányok ma gyűjtők féltett kincsei. A következő évtizedekben további jogokat szereztek, köztük az Audi, a Seat, a Skoda, a Rolls-Royce, a Bentley, a Lamborghini és a Yamaha márkák forgalmazási jogait. Ezzel párhuzamosan felállították a cég másik támpillérét, a nemzetközi autókölcsönző hálózatot.

A két évszázadnyi tevékenységhez képest nyúlfarknyi az a bő 30 év, amíg aktívan foglalkoztak a karosszériaépítéssel, ám így is méltán az aranykor bádogszobrászainak legjobbjai között jegyzik őket.