Menetszél

2016. március 9. szerda, 21:11

BMW R75/5 (1973) - Egy tömbből...

A /5-ös sorozat sokak szerint a BMW motorkerékpár üzletágának megmentőjeként érkezett 1969-ben. Akkor az 50 LE-s R75 volt a csúcs.

1.Az első villa gumiharmonikái és az első lábtartók is újak. Előbbieket az idő ette meg, utóbbiak egy /6-osra valók voltak. Az R75/5-ös gyárilag kormány lengéscsillapítós, az 1973 nyarán megnyújtott tengelytáv stabilizálta az egyenesfutást

Az első villa gumiharmonikái és az első lábtartók is újak. Előbbieket az idő ette meg, utóbbiak egy /6-osra valók voltak. Az R75/5 gyárilag kormány lengéscsillapítós, az 1973 nyarán megnyújtott tengelytáv stabilizálta az egyenesfutást

A 60-as évek végére a konkurensek – főleg a japánok – elég messzire elhúztak a BMW-től. Nem annyira minőségben és megbízhatóságban, de kívánatosságban és technikai, technológiai színvonalban biztosan. Az 1969-ben bevezetett – a gyári terminológiában /5-ösnek nevezett – új sorozat éppen ezért nagyot lépett előre, bár a bajorok szokásához híven nem túl látványosan. Az 500-as (32 LE), 600-as (40 LE) és 750-es (50 LE) gépekből álló palettán – a korábban éveken át használt lengővilla helyén – megjelent az első teleszkóp, és ekkorra datálható a későbbi kék-fehér boxerek védjegyévé vált állandó nyomású Bing karburátorok színre lépése is.

Hibátlanul működik a látványos kombinált műszer

Hibátlanul működik a látványos, fordulatszámmérős kombinált műszer

Az 1969 és 1973 között 38 370 példányban gyártott csúcsgépet bőséges műszaki tartalékokkal szerkesztették meg: 50 LE és 60 Nm már akkoriban sem számított soknak 750 köbcentiből, ahogy a négyfokozatú váltó és az első duplex fékdob sem volt különlegesség, sőt… Akárhogy is, a szerkezet 175 km/órával száguldhatott és nem sokkal volt nehezebb 200 kilónál, így akkor mindene adott volt a sportgép státuszhoz.

Finoman csattogtatható a szellősre és hosszúra áttételezett négysebességes váltó, és nagyon jó, hogy az indítómotor mellett a berúgókart is meghagyták

Király Tibor régi motoros és lelkes gyűjtő (szép Pannoniái is vannak), régóta vágyott már boxer BMW-re. Nem feltétlenül R75-ösre, de az élet éppen ilyet sodort az útjába még 2011-ben: németországi hagyaték részeként árulták, már hazai OT minősítéssel, látszólag hibátlan, kellően patinás, tökéletesen prezentálható, ráadásul hiánytalan állapotban. Már a hazaúton kiderült, hogy a motor gyenge, nem igazán fékez és az egyenesfutás is csapnivaló, de lábon hazaért a több száz kilométerről. Tibor nem tervezett generált, kozmetikai felújítást sem, főleg nem restaurálást. Kifejezetten örült az értékes eredeti fényezésnek, csíkozásnak és krómoknak, csak itt-ott javított kicsit. Az olajcsere után azonban azzal szembesült, nem véletlenül töltöttek mézsűrűségű anyagot a boxerbe, a friss olajjal azonnal eltűnt az olajnyomás. A gyatrán felújított olajpumpa volt a hibás, a főtengely és a hengerek – szerencsére – rendben voltak.

Látványos, de nem túl hatásos a kétkulcsos első fékdob

Ha már szétszedték a motort, kicserélték a kuplungot is, beszabályozták a karburátorokat és a gyújtást. Rendbe tették a fékeket és a lengéscsillapítókat, ettől azonnal helyreálltak a menetjellemzők. A látványos kombinált fordulatszámmérő/sebességmérő 77 000 km-t mutatott a vásárláskor, most kevéssel 80 000 felett áll. A BMW-t Tibor főleg túrázásra használja, hosszú áttételeivel az autópályázást is nagyon jól bírja, különösen, hogy ez már az 5 centivel megnyújtott tengelytávú hosszú R75-ös – a BMW kifejezetten a nagysebességű stabilitást javítva változatott a vázon, de csak elég későn, 1973-ban.

Hiánytalan a gyári szerszámkészlet az ülés alatt, a hátsó sárvédő műanyag

Mivel az év nyarától már a /6-os sor volt műsoron, illetve a berlini sorokon, csak nagyon kevés ilyen hosszított R75/5 készült. Ez a darab ráadásul a legutolsók egyike, hiszen számai alapján 1973 júniusában gurult ki a gyárkapun, júliustól pedig már az elöl tárcsafékes, ötsebességes /6-osokat szerelték. A láthatóan egész életében jól karbantartott motoron több extra is csillog, ilyen a bukókeret, a zárható tanksapka és a hátsó bőrönd szett (a dobozok a garázsban pihennek), de a kormány lengéscsillapító, az indítómotor, az index, a két tükör és fordulatszámmérő már akkor is alapfelszerelésnek számított. Nagyon jó, hogy van indítómotor, sőt külön érték, hogy a berúgókar is megmaradt! A széles és kényelmes nyereg a későbbi /6-osoké, de Tibornak mindene megvan az ülés eredetivé tételéhez, a különbség egyébként minimális, csak a típust alaposan ismerőknek tűnik fel a mintázat mássága.

Nehezen melegszik a boxer, hosszú ideig kell a szívató. Az állandó nyomású Bing karburátorok a /5-ösökön jelentek meg először, 1969-ben. Ez már a nagyobb, 24 l-es tank, 1971-ig 18 l-essel futott és néhány piacon később is

A próba előtt még nem járt a boxer, de egy kis akkutöltés után második próbálkozásra, életre kelt. Hangja olyan, mint új korában: csendes, nem nagyon mély és egyenletes, hidegen is. Szenzációsan élénk, finoman remeg, a hosszirányú főtengely pedig meg-megbillenti a motort egy-egy gázfröccsre. A fordulatszámmérő és az összes visszajelző is működik. A rövid próbán úgy viselkedett, ahogy 1973 nyarán mehetett: az alacsony súlypontot és az alacsony kormányt szokni kell, de meglepően könnyű irányítani. Nyomatékból már 2000/perc környékén rengeteg van, innen gyorsítva csodaszépen szól a két henger. A fokozatok precízen csattogtathatók, a váltókar nem jár rövid utakon és a száraz, egytárcsás kuplung harapóssága is furcsa lehet elsőre. A fékek gyengék, de hozzájuk lehet szokni, ahogy a fart emelgető kardánreakciókhoz és a vigyorhoz is, ami menet közben állandósul az ember arcán.

Végezetül egy kis boxer hang…